Banda: GOT7
Korhatár: -
Szereplők: Im Jaebum, Choi Youngjae, MAMAMOO tagok
Figyelmeztetés: -
Ihlet: Kell az a tetkó...
- Lányok, biztos jó ötlet ez? - Kérdezem halkan, nagyot nyelve, mikor is leszállunk a tömött metróról. A karjaimba már egy-egy pár műköröm ágyazódott, hátam szinte ég a lökdösésektől.
- Youngjae, ne legyél beszari, ha meg tudtad kötni azt a fogadást Hwasával, akkor bizony viseld a következményeit! - Nyújtja rám nyelvét pimaszan Wheein, majd azzal az önelégült vigyorával ugrándozik mellettem tovább.
- Tehetek róla, hogy nem nézem ki abból a csajból, hogy lekörözi Jacksont felesezésben? Méghozzá hat pohárral?! - Akadok ki csendesen ismét a tényen, miszerint a fent említett mennyiséggel több feles landolt az elmúlt héten annak a lánynak a bendőjében, aki most mögöttem lépkedve reszelgeti citromsárga körmeit. Pedig Jacks huszonkettő pohárkája sem volt semmi... - Legalább tudjátok már, mi lesz a rajz? - Sóhajtok beletörődve, amikor belépünk a nagy üvegajtón. A tetováló gépek zúgása és az emberek nyöszörgése már most nem tetszett. És bele se gondoltam igazán, hogy nemsokára közelebbről is meg fogok ismerni egy ilyen helyzetet.
- Az meglepetés, majd meglátod, ha már rajtad lesz. - Paskolja meg enyhén arcomat Moonbyul, majd a pulthoz menve elegyedik is beszédbe az ott ülő kicsit sem hétköznapi kinézettel rendelkező hölggyel. Én csak próbálok lenyugodni, elcsendesíteni hevesen verő szívem, leállítani kislányként remegő kezeim.
- Youngjae, ne félj már. Nem halsz bele. - Borzol festett tincseim közé Solar.
- Ilyenkor hol az anyai éned? Nem szólnál rá a lányaidra esetleg? - Fújtatok, sértődötten nézve a fekete hajú lányra, aki csak bolondosan felnevetve csap vállba, és ül le az egyik üres fotelba. Tekintetem Moonbyulra vezetem, aki most már egy sráccal beszél. Nem igazán látom vonásait, hisz nekem háttal áll. Ám vörös, felnyírt haja, széles vállai és szétlyuggatott fülei igen is imponálnak.
- Youngjae, gyere, kezdetek is. - Moonbyul mély hangja ránt vissza a valóságba. Megrázva fejem követem is fel az ismeretlen művészt az emeletre, ahol egy üres, lefóliázott ágy vár rám.
- Im Jaebum. - A fiú megszólal, az eddig arcát fedő fehér maszk lekerül állára, az így kapott látvány megbabonáz. Apró sötét szemei keskenyen ki vannak húzva, húsos alsó ajka közepén és orrának bal oldalán pedig egy-egy karika ékszer kap helyet. Vörös tincsei látóterébe csúsznak, de láthatóan nem zavartatja magát.
- Choi... Choi Youngjae. - Nyögöm ki nehezen saját nevem, míg felém nyújtott jobbját rázom meg. Szerencsétlenségemen szélesen elvigyorodik, mire érzem, valami mozogni kezd bennem. Ah, túl gyors itt minden.
- A barátnőid. Igazán szerethetnek. - Jegyzi meg, miközben festéket tölt a tartókákba és beállítja a fényeket.
- Oh. Öhm, igen. Mondhatni. - Biccentek, majd zavaromban ajkamba harapok. Oldalt kivágott ujjatlant visel, melyek alól kilátszódnak izmos felkarjai és a bordáira vésett angol dalszöveg. Időm sincs jobban elemezni, elém fordulva emeli meg karjait, hogy apró kontyba felfoghassa rakoncátlant fürtjeit.
- Ülj fel, a bal bokád külső felére megy. - Biccent helyemre, mire bólintva egyet teszek is úgy, ahogy kér. Fekete tornacipőmből kibújok, farmerem szárát felhajtom. Hátam kényelmes a támlának döntöm, kipróbálom, melyik pozíciót tudom sokáig elviselni. - Első szerzemény lesz, igaz? - Kérdezi kedvesen, helyet foglalva a mellettem levő kis széken. Maszkját ráhúzza orrára és szájára, borotvát ragadva tisztítja le a használandó felületet.
- Igen. És bevallom férfiasan, rohadtul parázok. - Sóhajtok reszketve. Jaebum egyik keze térdemen talál magának helyet, míg másikkal a szekrénye aljában matat.
- Nem kell. Jó kezekben vagy, és a boka nem is a legvészesebb hely. - Ránt vállat. - Én bordával kezdtem. Na az baszatós volt. - Fúj egyet, megingatva fejét. Ekkor előhúz egy kisebb lepelt, amit kiköt közém és a lábam közé, így esélytelenné téve, hogy bármit is láthassak abból, ami ezentúl nap, mint nap velem lesz. Aranyos. - Felrakom a skiccet, kiegészítem, ahogy a lányok kérték és kezdjük is. Ha bármi fáj, - nyúl is egy fél tenyér méretű papírért, amit rá is illeszt a bokacsontom fölé pár centivel, - szólj és tartunk szünetet. De ha ügyesen tűröd, két óra és megvagyunk. - Kapja kezébe tollát, amivel pár másodpercig még bőrömre firkál.
- Oké. Essünk neki. - Dőlök hátra, behunyva szemeim.
A gép felzúg, a bőröm kifeszíti, húz egy vonalat. Fáj, de egyelőre elviselhető. Mivel nem kapja meg azt a hisztit, amire fel volt készülve, így hát tovább dolgozik. Az a két óra hamar elrepült, talán túl hamar is. Végig beszélgettünk. Az első tetoválásának történetétől eljutottunk az óvodás ballagásomhoz. De, hogy hogyan, s mint, ne firtassuk.
- Végeztünk is. Nem volt olyan rossz ugye? - Törölgette le az égő felületet, majd egy sötét színű fóliával le is kötözte.
- Azért nem vállalnám be még egyszer. - Nyöszörögtem, megdörgölve szemeim.
- Elindultál a lejtőn, barátom, hidd el, innen nincs visszaút. - Szemein látom, ahogy elvigyorodik, így paskolja meg vállam.
- Meglátjuk. - Forgatom meg mosolyogva szemeim, majd lepacsizva vele baktatok is le a lányokhoz, akik ugrándozva hagyják el a szalont, velem utoljára. Egy utolsó pillantást vetek a galériáról lenéző Jaebumra, aki egy... kacsintás után el is tűnik szemeim elől.
Másnap reggel a fürdőben állva veszek pár nagy levegőt. Itt az idő, le kell vennem a kötést, már megesz a kíváncsiság, mit varrattak rám a lányok.
- Jólvan, Jae. Három, kettő, egy. - Számoltam vissza, majd lassan le is vettem a fóliát a bokámról. Kinyitva egyik szemem pillantottam le oda. Egy... ötlábú békacsontváz díszelgett bőrömön, amit még Wheein firkantott az egyik kémia órán. Nekem pedig rohadtul megtetszett. Összességében nagyon is tetszett ez a tetoválás, de... mi az a számsor alatta. Csak nem... - Oh bassza meg! - Túrtam hajamba. Ez egy kibaszott telefonszám volt. De, hogy kié, az még kérdéses. Előkapva mobilomat gyorsan bepötyögtem a számokat. Néhány csengetés után halk köhintést hallottam átszűrődni.
- Okos fiú vagy, Youngjae. - Vigyorog. Biztos, hogy vigyorog.
- Jaebum! - Ülök le a kád szélére. - Te szúrtál ki velem, vagy a lányok keze van a dologban? - Biccentettem félre fejem egy kis mosollyal.
- Ezt inkább egy kávé mellett mesélném el. Küld el a címed erre a számra, négyre ott leszek érted. - És ezzel bontotta is a vonalat.
Csak ültem ott jó pár percig és őszintén el kellett gondolkodnom, hogy a tegnapi tetováló gép, avagy a most kitörő örömsikolyom szólt hangosabban.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése