Remélem, a tietek nem száradt ki főzés közben.
Banda: BTS
Korhatár: 16+
Szereplők: Kim Namjoon (RM), Kim Seokjin
Figyelmeztetés: Szereplők halála
Ihlet: Ohm... passz?
A már csonkig égett gyertyák vanília és fűszer illata szinte fojtogató volt abban a sötét és elszigetelt szobában, melyben igen csak folytak az események.
Az ágy néha meg-meg nyikordult a két fiatal alatt, akik egybeforrva üldözték vágyaik kielégülését. A szőke hajú, szinte már férfi, izmos ujjaival szorította az ölében helyet foglaló magas, nyurga ifjút, kinek sötét haja lágyan lengett egy-egy hirtelen mozdulat következtében. Mindkét szempár csukva volt, csupán tapintásukra és hallásukra hagyatkoztak. Nem szólaltak meg, csupán kéjes és vágyakozó sóhajaik verődtek vissza a kopottas falakról. Hátukon folyt a verejték, a fiatalabb kapkodta a levegőt, ahogy a szőke kíméletlenül harapta és marta partnere testét, ahol csak érte.
Lassan érezték, itt az idő, mindketten a véghez közeledtek.
Halk morajlás száguldott végig a szobán, latin nyelv, minden bizonyára. Egy újabb zajforrás, majd még egy, és még sok... Egészen tizenkét idegen férfi hangja pulzált a párás levegőben, ám ez a két fiatalt csak még inkább ösztönözte. Szemeik kipattantak, fejüket hátravetették, az ima befejeztével egyszerre lépték át a gyönyör kapuját. Élvezetük beborította szaporán mozgó mellkasukat, a fekete selyem takarót, de talán még a padlót is. A szőke szemei fent akadtak, végigfeküdve az ágyon lehelt a levegőbe, míg a fiatalabb testét átjárta a szüntelen remegés; transzba estek.
- Testvéreim, itt az idő. - Állt fel egy férfi, sötét csukjájától még szemei sem látszódtak. Karjait felemelve késztette társait álló helyzetbe. A tizenkét fekete ruhás egy emberként indult meg az önkívületi állapotban levő fiúk felé, hogy szétválasztva őket vonszolhassák testüket a szoba két végébe. - Szorosan, ne legyen menekvésük! - Süvítette a vezető, mire helyeslő morranással tették a dolgukat.
Az alig mozgó ifjakat egy-egy faszékhez kötözték, anyaszült meztelen. A kötél szinte húsukba mart, fájdalmas szisszenésükből ezt lehetett kikövetkeztetni.
- El! - Lépett a szőkéhez egy alak, majd magasra emelte kezeit, amik nem voltak üresek. Egy kanna kapott bennük helyet, melynek tartalmát a lekötözött testére öntötte. Zavaros, büdös, könnyen gyulladó...
Ezzel egy időben a fiatalabb is hasonló sorsra jutott, köhögött, szemét csípte a folyadék. Alig tudott kettőt pislogni, az összes csukjás elhagyta a házikót. Zihálva rángatta meg karjait, tekintetét a vele szemben ülőre vezette.
- Találkozunk a paradicsomban, Seokjin. - Szólalt fel a szőke hajú, egy keserves, ám ugyan akkor csíntalan mosollyal ajkai sarkán.
Az említett ekkor megmerevedett, szemeit lehunyta. Kintről sercegés hallatszott, pár pillanattal később tűz ütött ki, a ház lángokban állt.
- Várj rám, Namjoon. - Súgta utoljára, mielőtt a lángnyelvek felcsaptak pőre bőrére.
Odakint, a tizenkét fekete ruhás ámulattal nézte a pokolhoz hasonló épületet. Szemeiket csípte a füst, orrukat facsarta az égett hús és benzin szaga.
- Legyetek üdvözölve, ott, ahova lelkeitek jutnak! - Kiabálta a csoport vezetője, szélesre tárva karjait. - Legyetek szabadok, fiaim! - Súgta a végét, míg nem egy kósza könnycsepp kúszott ki sötét szeméből. Lassan végigcsorgott arcélén, majd aláhullva vált semmivé, akárcsak az égő épületben tartózkodó Kim testvérek.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése