Jófiú (WinCas)

Többször kéne velük írnom, tetszik ez a ship.

Band: NCT
Korhatár: -
Szereplők: Dong Si Cheng (Winwin), Wong Yuk Hei (Lucas), Ten, Yuta
Figyelmeztetés: -
Ihlet: Vlive

- Bye bye! - Integetett egy utolsót a fanoknak Yuta, majd előrenyúlva kapcsolta ki a kamerát. Egy megkönnyebbült sóhajt hallatva dőltem hátra a székemben, míg Ten a plüssére fektetve fejét nyamnyogott valamit anyanyelvén.
- Fárasztó koreaiul beszélni. - Borzolta össze szőkés haját Lucas, majd belekortyolt a maradék jegeskávéjába. 
- A legjobb embereknek mondod. - Nevetett fel Yuta, majd kezébe véve csörgő telefonját állt is fel. - Oh, Johnny! Felkeltél végre? - Ült ki egy nagyobb vigyor ajkaira, majd kifelé bökve ujjaival jelezte; előre indul a próbaterembe. Hümmögve egyet intettem neki, majd az engem mustráló Tenre pillantottam.
- Mi az? Van valami az arcomon? - Simítottam orcámra. A thai erre csak mosolyogva megingatta fejét, majd kifújva a levegőt készült távozni a helyiségből. 
- Na, én elindulok. Ne maradjatok sokáig. Te meg légy jófiú, Yukhei! - Lapogatta meg a mellettem ülő fejét vigyorogva, mire a fiatalabb csak nyelvet nyújtott felé. 
- Mindig jófiú vagyok, Hyung. - Morogta összefonva karjait mellkasa előtt.
- Persze persze, arról vagy híres. - Csíptem bele pofijába, majd csak kuncogva vetettem át karom széles vállain. Ten már távozott a tanuló szobából, ketten maradtunk a könyvekkel, egy répa alakú plüssel és Lucas hevesen dobogó szívével.
- Épp most csúnyítottad el azt, amitől híres vagyok. - Neheztelte az előbbi nagymamás viselkedésemet.
- Ugyan már, Xuxi. Ennyire nem volt rossz. - Ingattam meg fejem, de nem láttam enyhülni. Csak egy lemondó sóhajjal cirógattam meg tarkóját. - Esetleg kérsz rá egy gyógypuszit? - Kérdésemre érezhetően megremegett. Nem szólt, csak húsos ajkaiba harapva biccentett egyet, mire tenyerem állára simítottam. Közel hajolva hozzá adtam egy apró csókot az enyhe piros foltjára, mire felsóhajtott. 
- A szám is fáj, Hyung. - Fordította felém fejét azzal a csintalan kis mosolyával, amitől szemeimben rögtön vagy tíz évet fiatalodott. 
- Hát, ezt is lehet orvosolni... - Döntöttem oldalra fejem, állánál fogva húztam magamhoz a fiút egy gyengéd kis csókra. Lassan mozgatta ajkait, ahogy én is. Nem siettünk, minden kis pillanatot ki akartam élvezni vele, amikor kettesben voltunk.
Különös... egymás mellett mindketten megváltozunk. Én nem leszek szégyenlős, folynak belőlem a szavak és bátran hozom zavarba Lucast, aki a bolondos, ám de egyben irtó dögös álarcát ledobva válik azzá a romantikus kis kezes báránnyá, aki pár kedves gondolatomtól már égő arccal nevet zavarában.
- Hyung, menni kéne. - Szusszan fel Yukhei, szép szemeivel engem figyelve. Csak egy szomorkás sóhajjal bólintok, majd kitolva a székem állok is fel, magam után húzva a fiút. 
- Ha Ten kérdezi, szépen viselkedtél, okés? - Pillantottam a mellettem lépdelőre, mire a fiú csak kuncogva fűzte ujjait az enyéim közé.
- Xuxi mindig jó kisfiú, Hyung... - Kacsintott rám, egy utolsó puszit nyomva homlokomra léptünk is ki a tanuló szobából.