Banda: GOT7
Korhatár: enyhe 18+
Szereplők: Im Jaebum, Choi Youngjae
Cipőm kopogása szinte fülsüketítőnek tűnt abban a néma csendben, ami az intézet falai közt honolt. A reteszes vasajtók jelen pillanatban üres szobákat rejtettek, egyiknek sem volt lakója.
A szürke falakról már omlott a halovány zöld vakolat, sok helyen a vasak szemmagasságig kilógtak a plafongerendákból.
- Youngjae, ne maradj le! Ez egy kész útvesztő. - Jaebum rekedtes hangja enyhén visszhangzik a bomló épületben. - Nem is értem... - Halkan nyög, míg átbújik egy nagyobb lyukon. - A hetvenes években, itt még is hogyan tájékozódtak? - Piheg, kezd fáradni.
- Hyung, pontosan, miért is vagyunk itt? - Teszem fel a kérdést, miután én is átpasszíroztam magam a falban kialakult résen. Nyekkenve egyet egyenesedtem fel, kiropogtatva gerincem. Az idősebb felém fordul, elmosolyodva hív magához. Én felé lépek, a betört ablakok üvegei ropognak talpam alatt. JB nekidől egy asztalnak, úgy simítva kezeit derekamra. Ajkamba harapva karolok nyakába, úgy pillogva szemeibe.
- Tudod, milyen kis perverzióim vannak. - Ujjai fürgék, máris derekam cirógatják. - Te pedig élvezed őket, ne tagadd. - Hajol nyakamba, meleg lehelete eléri, hogy a libabőr végigcikázzon testemen. - Keressünk egy jól visszhangzó szobát és légy az enyém, Youngjae! - Markol csípőmre, szinte magához préselve karcsú testem. Halkan nyögök egyet, ujjaim vállára szorulnak. Megszokhattam volna ezeket tőle, de ez most egy kicsit hirtelen ért. Mondjuk...
- Hát... elég izgató ötletnek tartom. - Biccentem félre fejem. - Gondolj bele. Alig 40 éve ezekben a szobákban őrülteket kezeltek, ki tudja milyen embertelen viszonyok között kísérleteztek velük. - Vezettem le tekintetem a lassan ziháló férfire. Fekete inge gombjait kezdtem lassan kiszabadítani. - Itt haltak meg, itt gyilkolták egymást. - Sóhajtottam fel reszketegen. - Mi pedig az itt bolyongó szellemeik között fogunk szeretkezni. - Vigyorodtam el, ajkaimra nyalva.
Jaebumnak sem kellett több, egy gyors csókot lopva tőlem ragadta meg kezem, kifordulva a kis helyiségből szinte rohant velem a pince felé.
- Olvastam cikkeket, miszerint a Láncos minden áldozatát egy bizonyos teremben ölte meg, ugyanolyan kíméletlenül. - Szavait nekem intézte, miközben a hosszú, sötét folyosón száguldottunk végig. Magamban csak elvigyorodtam, hisz a név elég sokat mondott nekem.
Ez az épület, melynek egyik roskadozó szobáját meggyalázni készülünk, a Mokpoi Elmegyógyintézet és Zárt Osztály. A hetvenes években egész Koreából ide szállítottak az elmebetegeket, a bolondokat, de pletykák szerint azokat is, akik egyszerűen nem fogadták el a politikai nézeteket.
Ez az intézmény sokkalta rosszabb volt, mint maga a pokol. Inkább... nem részletezem. Ennek a pokolnak volt az egyik orvosa, a Láncos, kinek eredeti neve homályba veszett. Ez az orvos titkon elhitette egy-egy beteggel, hogy segít nekik megszökni. De igazából csak perverz, morbid vágyait elégítette ki velük. Megerőszakolta őket, majd az aktus után ugyan azzal a rozsdás, véres lánccal fojtotta meg az összes fiút és férfit. Hisz ferde hajlamú volt a drága...
- Megjöttünk. - Súgta két nagy levegő között, miután megtorpan egy sötétzöld vasajtó előtt. Rám pillantott, majd kinyitva a bejáratit engedett előre. Nyelve egyet léptem be a kis, nyolcszög alakú szobába. Közepén egy... orvosi ággyal. Nem volt tiszta; vér és ondó foltok tarkították a valaha hófehér huzatot.
- Hogy lehet, hogy nem vitték el? - Súgtam szinte megrészegülve. Odalépve simítottam végig a fekvőhelyen.
Távolabbi léptek zaja ütötte meg a fülem, mire hátrakaptam fejem oda, ahonnan bejöttem. - Hyung? - Kérdeztem összevont szemöldökkel. Válasz nem jött, ám az ágy másik felén található zárt ajtó mögül neszt hallottam. Nyelve egyet hunytam le szemeim, majd odafordultam. A vasajtó retesze félig el volt húzva, a kíváncsiságom nagy volt. Jobbra léptem kettőt, ám mielőtt odaérhettem volna, két kéz ragadta meg derekam.
- Megvagy! - Rakott fel az asztalra Jaebum, egy kaján vigyorral ajkain. Sikkantva egyet kaptam a férfi vállaira, nehogy leessek hirtelenjében. - Ne félj kicsim, csak én vagyok. - Nevetett ki az idősebb, mire csak szemeim forgatva vettem arcát kezeim közé.
- Fogd be, inkább dugjunk. - Súgtam halkan, majd ajkai után kaptam.
Nem voltam rest, lábaim egyből derekára fontam, úgy folytatva ingétől való megszabadítását. Ő csak egy halk kuncogást hallatott, majd övemhez kapva szinte egy másodperc alatt ki is oldotta a bőrszíjat.
- Remélem te nem leszel ilyen gyors... - Pihegtem ajkaira, végigsimítva fedetlen felsőtestén, kezem ágyékánál állt meg.
- Ne aggódj Jae, a szokott időmnél nem adok lejjebb. - Vigyorodott el, majd lekapta magáról az inget. Eközben én is megszabadítottam magamat kardigánomtól és a pólómtól, amiket ledobtam a földre. Jelenleg nem igazán izgatott az, mennyire lesznek piszkosak, én akartam már mocskos lenni. Hupsz, ezt én mondtam?
Jaebum egyik keze oldalamra csúszott, ajkai pedig nyakamon landoltak. Lehunyva szemeim sóhajtottam fel, mikor éles fogait végigkaristolta érzékeny bőrömön. Szokása szerint pár lila foltot is hagyott maga után, amiket apró nyöszörgésekkel nyugtáztam. - De rég hallottam már. - Sóhajtott egyet, immár mellkasomra. Kezei fenekemet markolták, mire ösztönösen emelkedtem meg kicsit, elnyomva egy halk kuncogást. A férfi kihasználta az alkalmat, így boxeremmel együtt rántotta le rólam szűk farmerem, egészen a térdemig. Egy sunyi mosoly kíséretében pillantott fel rám, mire a belsőm megremegett. Hiába vagyunk együtt vagy két éve, az ilyen apró kis tekintetek miatt ismét szerelembe esek ezzel az emberrel.
Aki mellesleg már szintén anyaszült meztelenül áll előttem, egy haptákban álló kiskatonával lábai közt. Vagyis nem olyan kicsi, de na.
- Dőlj szépen hátra és tedd szét a lábaid. - Nyalta meg ajkait, majd feltérdelt az ágy végére, én pedig eleget téve kérésének adtam neki helyet.
- Aztán zengjen tőlem a terem... - Vigyorodtam el, kezeimet az előttem térdelő mellkasára simítva.
- Szokott más történni? - Nyalt végig tenyerén, fogva tartva tekintetem. Nyelve egyet haraptam ajkamba, majd felszusszanva vezettem le tekintetem tagjára, melyen néhányszor végighúzta nedves kezét. A síkosító hiányában be kell érnem ezzel is. - Tudod, kicsim... lazulj el. - Hajolt fölém, egy gyengéd csókba hívva. Kihasználva pillanatnyi bambulásom pedig egy határozott, de gyengéd mozdulattal elmerült bennem...
- Jaebum! - Hátam ívbe feszült, hangom a magas C-t verdeste, karmaim a szólított személy hátába ágyazódtak.
- Youngjae. - Nyögte elfúlva a férfi, mire szinte egyszerre léptük át az orgazmus régóta hajszolt kapuját. Lihegve ejtettem vissza hátam a kórházi ágyra, félig lehunyt szemekkel pásztázva a felettem tornyosuló férfit. Mellkasa szaporán mozgott fel s le, az izzadság cseppek csillogtak bársonyos bőrén, melyet most az általam okozott piros foltok díszítettek. - Mondtam, hogy élvezni fogod. - Nyomott egy apró csókot homlokomra, majd kihúzódva belőlem húzta magára alsóját és farmerjét.
- Veled még egy temetőben is élvezném. - Nyögtem ki, összeszedve maradék erőmet ültem fel a rozoga hordágyon.
- Hm, nem is rossz ötlet... - Hagyta el egy vidám kacaj torkát, majd megpaskolva fenekem került ki a látóteremből.
- Bolond... - Forgattam szemeim mosolyogva, majd kicsit leporolva a pólóm vettem is fel.
Ekkor ismételten nesz hallatszott ki az ismeretlen vasajtó mögül. Ismét úrrá lett rajtam az előbbi kíváncsiságom, így hát odalépve álltam lábujjhegyre. Nagy nehezen arrébb taszigáltam a rozsdás vasreteszt, hogy végre belátásom lehessen odabentre. Nem akartam hinni a szememnek...
Egy fiú ült bent. Inkább már férfi. Kezei és lábai összekötve, háta a hideg falnak szorult, könnyel áztatott szemekkel nézett rám.
- Jae.... Jaebum... - Nyögtem ki kedvesem nevét.
- Ő nem én vagyok, Youngjae. Fuss! - Zokogott fel.
- De mi... - Értetlenkedtem, ám ekkor furcsa zajra lettünk figyelmesek. - Sajnálom. - Szuszogta a lekötözött fiú.
- Kukucs, drágaságok! - Szólalt fel egy mély tónusú férfi. Hangja valamilyen tárgyéval vegyült.
Mintha vaskos vasláncot húztak volna a földön...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése