Banda: History
Korhatár: Enyhe 18+
Szereplők: Song Kyungil, Jang Yijeong, többi History tag
Figyelmeztetés: -
Ihlet: Edzésen kicsit sok volt a szabad percem
- Yijeong, hogy állsz? - Tette kezét vállamra edzőm, mire kihúzva egyik fülesem helyéről pillantottam fel rá.
- Még tíz és végeztem. - Biccentettem, majd megráztam karjaim.
- Remek. Utána nyújts és mehetsz. - Mosolyodott el halványan, majd sietett is tovább, hisz hívták. Egyedül maradva vettem egy nagy levegőt, majd felnyúltam a kötélért. Rászorítottam, majd lehúztam a derekamhoz, ezáltal a negyven kilós súlyok megemelkedtek. Ahogy karjaim ismét felengedtem, a vaslapok is helyükre kerültek.
Nagyjából fél éve kezdtem edzőterembe járni. Elegem lett abból, hogy mindenki a véznaságom miatt szekál. A rég nem látott öcsém beszólásával telt be a pohár, miszerint még ő is könnyű szer kettétörne...
Azóta a nap óta rendesen étkezem, hetente háromszor járok le ide, a többi nap otthon mozgatom át magam. Látszik is az eredménye, hisz csontjaimra kis izomzat épült, arcom teltebb lett, már nem fulladok ki ha fel kell lépcsőzni a lakásomhoz. És persze; már gond nélkül ki tudom nyitni a befőtteket.
Körülbelül tíz perc múlva már homlokom törölgetve sétáltam az öltöző felé, egy kellemes kis zuhany ötletén őrlődve. Végül is... szétnéztem az öltözőben, egyedül voltam. Így hát levetkőzve léptem is be a zuhany alá, magamra engedve a langyos vizet. Egy nagyobb sóhaj szökött ki ajkaim közül, ahogy felhevült testem egy kis hűsítést kapott. Elmosolyodva hunytam be szemeim, úgy fordítva arcom a rózsa felé.
- Megérte az a sok guggolás, szemmel látható a változás. - Hallottam meg egy karcos hangot hátam mögül, mire sikkantva ugrottam meg. Hátrakapva fejem az idiótán és elégedetten vigyorgó férfire csak fújtattam egyet.
Song Kyungil... Nem ismerem bensőségesen, itt szoktunk összefutni. Néha segít valamiben, olykor engem kér meg, hogy figyeljem, egyenes-e a háta, mozog-e a feje a gyakorlatainál, hasonlók.
- Kyungil, a szívbajt hoztad rám! Amúgy is... nem hagynál magamra? Fürdenék, ha nem lenne egyértelmű. - Fordultam előre, majd a szappanomért nyúltam volna.
Ismétlem; volna, ha nem érzek meg két erős mancsot derekamra csúszni.
- Tudom. De eszemben sincs itt hagyni téged. - Hideg tenyerei hasamra csúsztak, mire pocakom megremegett, a levegő szisszenve hagyta el ajkaim. Halkan felkuncogott, majd lehajolva alacsony valómhoz kezdte puha csókokkal belepni forró nyakam.
- Hyung, mit művelsz? - Nyögtem ki halkan, a falra simítva tenyereim.
- Csak segítek ellazulni. Ne görcsölj, pöttöm. Jó vagyok kézi munkában. - Hangja fülem mellett cseng fel, hallom, hogy elvigyorodik. - Ne ellenkezz. - Harap fülcimpámra, majd egyik tenyerét levezeti férfiasságomra, lassan végigsimítva rajta. Az ösztöneim ilyenkor erősebbek az épp eszemnél, így hát szemeim behunyva harapok nyelvemre. - Csak ketten vagyunk. Hangoskodj ám nyugodtan. - Szabad kézfeje fenekemre csúszik, azt kezdi molesztálni, míg tagomat körbevevő ujjai egyenletes mozgásban siklanak fel, s le. Még eléggé, hogy is mondjam, szűz vagyok ilyen téren, így hát az ilyen apró ingerek is lavinaként tudnak magukkal rántani.
Nem meglepő hát, hogy felnyögve hajtottam hátra fejem, ami így a férfi csupasz vállain pihent.
- Hyu... hyung. - Nyöszörögtem halkan, de mintha a falnak beszéltem volna. Csak egy egyszerű mozdulattal fordított maga felé, hátam a fehér csempének nyomva. Csak ekkor csodálhattam meg igazán széles vállait, kidolgozott felső testét... és méretes merevedését, ami szalutálva simult hasfalára. - Kyun... - Szólítottam volna meg Őt, de ajkaival belém fojtotta a szót.
A szívem kihagyott pár ütemet, a levegőm sípolt a levegőért...
Egy apró kis csók elég volt ahhoz, hogy ködös tekintettel és rózsaszínbe borult elmével ugorjak fel a férfi karjaiba, hogy hozzákezdhessen ahhoz, ami a valódi célja volt. Mégpedig ahhoz, hogy a formás kis fenekem szüzességét elvegye az Ő mér...
***
- Jó, én ezt nem olvasom tovább, hyungok, ti betegek vagytok! - Dobtam a leaderünk telefonját a francia ágyra, amin mind az öten lustálkodtunk.
- Most miért? Kyungil úgy is két naponta kúrogat, akkor meg nem mindegy? - Nevet fel saját poénján Jaeho, aki kezébe véve a mobilt olvassa tovább az irományt.
- Milyen lenne már egy kapcsolat szeretkezés nélkül? Mint egy jó étel csípős nélkül. Nem, baba? - Puszil nyakamba Song, mire én égő arccal fordulok felé, mellkasába fúrva magam. - Jól van na, nem szívjuk tovább a véred. - Paskolta meg fenekem, majd szabad kezével hajamba simított. Szusszanva egyet cirógattam végig mellkasát és hasát, majd bebújtatva ujjaim bő pólója alá simítottam rá porcelán sima bőrére.
- Ebből szex lesz! Nyomás nyomás nyomás! - Hesegeti ki a másik kettőt Dokyun, majd hozzánk vágva a síkosítós tubust csapja is be az ajtót.
- Hát, hyung... Teljesítsük be az akaratukat. - Vigyorogtam fel életem szerelmére, aki egy sokat sejtető mosoly után hajolt rá ajkaimra.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése