Hát itt lenne a második kör! :) Jó olvasást!
Egyedül volt.
Yijeong egyedül ült a dohos, penésztől bűzölgő matracon, melyből pár helyen már utat törtek maguknak a rozsdás rugók, melyek esténként előszeretettel sértették fel a fiatal fiú tejfehér bőrét. Takarója nem volt, egy szakadt, nikotintól sárgálló rongy volt az egyetlen, ami a hűvös szellőtől óvta Őt.
A terem hatalmas volt, mégis üres. Egyik fala csupa ablak, az üveg sok helyen már kitörött, ezzel utat engedve a hideg, kora tavaszi levegőnek a bejutásra. A plafonon és a falakon végigfutó rézcsövek már öregek voltak, hol itt, hol ott csöppent le egy-egy csepp folyadék a poros, szilánkokkal fedett betonpadlóra. A szoba bejárata egy áttörhetetlen vasajtó volt, melyet csakis kívülről lehetett zárni és nyitni, a fiú legnagyobb bánatára.
Egyetlen társai a járatokban megbúvó rágcsálók voltak, akik éjjel bújtak elő. Csoportot alkottak esténként az ifjú matraca mellett, majd halk cincogásba kezdtek. Vajon miért? Tudták, milyen szenvedést kell kiállnia nap, mint nap? Vagy csupán halk, monoton hangjukkal akarták álomba hívni a fiú meggyötört és kifacsart lelkét?
Yijeong nem gondolkodott ezen. Sőt, hetek óta már semmi sem fordult meg fiatal fejében. Nem foglalkozott a jövőjével, hisz tudta, már nincs sok ideje hátra. Érezte, hogy közeleg a vég, ami egy új valami kezdetét rejtette magában.
- Bassza meg! - Hagyta el a szitokszó cserepes ajkait, miközben egy hirtelen mozdulattal vágott a szemben lévő falhoz egy törmelék darabot. - Bassza meg, bassza meg, bassza meg! - Hangja emelkedett, egészen addig, amíg a roskadozó falak vissza nem verték mély orgánumát. A pokoli csendben még gyenge hangja is a sokszorosára erősödött. Felpattant, mezítelen lába tompa dübögő hangot keltett, ahogy odasietett a hiányos ablakokhoz. Óvatosan kihajolt rajta, lenézve a több emelet magasan lévő szobából. Vékony lábai megremegtek, apró kezeivel a tartó szerkezetbe kapaszkodott. A kilátás egyszerre volt elképesztő és hátborzongató. A lemenő nap sáfránypiros színe lángokba borította a tájat. A romos épületek fekete árnyékot vetettek a kihalt utakra, melyeken lassan már csak az ördögszekerek gurultak át. Ez a kihaltság egyszerre volt megnyugtató és idegölő, főleg Yijeongnak, aki a tiszta égboltra emelte tekintetét.
- Vigyél magaddal! - Nyöszörgés volt, ami elhagyta torkát. Ereje mintha elillant volna, ahogy az épület széléhez ért. - Taníts meg repülni! - nyújtotta magasba sebes ujjait, hátha meg tud kapaszkodni annak a gyönge galambnak a lábában, ami épp fölé szállt le. A fiú hiába nyújtózkodott, hiába kérlelte az állatot, az csak bárgyú tekintettel lépkedett egyre távolabb, mígnem megunva a szenvedését, elröppent. Yijeong ámulva, könnyes szemekkel nézte, ahogy a madár szabadon távozik, hátrahagyva Őt.
Őt, a démonszarvú angyalt, aki a poklok poklát éli át minden kínkeserves nap a magány és félelem kereszttüzében. Húsa lassan teljesen eltűnik csontjairól, felszíni sebei egyre csak mélyebbek lesznek, elfertőződnek. Az egykori csillogás szinte már teljesen kiveszett sötét szemeiből, lelke már csak hálni jár vissza fáradt testébe. Kezdi teljesen feladni a reményt, hogy valaha is érezheti magát szabadnak ezen a bolygón.
Halk, ütemesen tompa hangok csapták meg a fiú fülét; valaki épp felfelé tart a lépcsőkön. Visszalépett a párkányról, leülve a matracra húzta magára azt a vékony leplet, ami eddig a piszkos földön hevert. Szemeit a vasajtóra szegezte, magában számol, mikor kell az idegennek a bejárat elé érnie.
- Három - a hang az egyik sarok felől jött, halk recsegése azt jelezte; bekanyarodott a fiú vendége -, kettő - enyhe halkulás, egy nagy dobbanás; átugrott valamit -, egy. - Lehelte a levegőbe Yijeong, amikor a léptek zaja abbamaradt.
Nem telt bele pár pillanatba, a nehézkes vasajtó csontig hatoló sivítással nyitódott ki, lendületének szele megmozgatta a föld porát.
Egy magas, csapzott hajú férfi lépett be rajta. Izmos, tintával díszített karja a szürke kilincsen pihent, ujjai közt egy pisztolyt szorongatott. Mellkasán feszült a mellény, melyet viselt, sötét nadrágját mész- és sárfoltok tarkították. A nyakában pihenő lánc végén megcsillant egy pár dögcédula. Biztosan katona, gondolta az ifjú, mígnem szemeibe nézett. Azok az ébenfekete íriszek, amik láttán megborzongott... Akarta a férfit. Minden áron csak magának akarta.
Bent rekedt levegőjét kieresztve Yijeong a pólója aljához nyúlt. Megmarkolta azt, majd el nem engedve a Katona tekintetét lassan lehúzta magáról a zavaró anyagot. Oldalra hajította, majd arca elé emelve kezét intett ujjaival a férfinek, hogy menjen közelebb. Bújjon oda, tegye magáévá, használja ki testét majd dobja el úgy, mint a használt rongyot szokás.
A vendég, mint akit megbabonáztak, vaskos ujjaival lehámozta magáról mellényét, majd maga mögé ejtve tett meg lassan pár lépést a fiú felé. Vékony felsőjét egy kézzel kapta le, bakancsát lerúgva oldotta ki övét. Amint a matrac széléhez ért, szinte rávetette magát, maga alá gyűrve a törékeny testet, melynek gazdája engedelmesen húzta fel térdeit, teret adva a Katonának. Ujjait a vékony láncra kulcsolva vetett egy pillantást a belevésett névre, majd közel húzta magához a felé tornyosuló idegent.
- Kyungil... - Szólította meg vendégét, aki a fiú hanglejtését hallva megborzongott. - Tégy, amit akarsz, a testem, s lelkem mind a tiéd - lehelte szavait a forró levegőbe, mely körbelengte őket. Választ már nem kapott, csak két húsos ajkat a sajátjára...
A vágy és a kéj elöntötte a két férfi teljes lényét. Elméjük átláthatatlan ködbe burkolódzott, egyetlen pontot láttak csak mégis kristály tisztán; a másik tekintetét. Az a fénylő pont mutatta nekik az utat ki a sötétségből, melyben egymás tiltott érintését élvezték. Úgy mozogtak, úgy kiáltottak egymás kezei között, mintha nem lett volna holnap. Mintha csak addig éltek volna, míg testük és ajkaik eggyé forrnak. Mint az életet adó levegőért, úgy kaptak egymás után, amint egy pillanatra is elváltak egymástól. Ám küzdelem is volt ez egyben, nem csak holmi együtt lét.
Fog a húsba, köröm a bőrbe mart. Érintéseik helyén fagyoslila foltok jelentek meg, szorításaik elől nem menekülhettek. Hol a Katona, hol az ifjú sebzett háta feszült a mocskos matracnak, mely immár vérben, verítékben és könnyben úszott. A gyenge anyag már nem sokáig volt képes elnyelni két férfi minden rezdülését, már igencsak az utolsókat rúgta, ahogy Yijeong is.
Ő maga lassított, míg partnere tartalékaihoz nyúlva gyorsított a tempón. Nem figyelt az alatta fekvő testre, szemeit összeszorítva markolt a vékony csípőre, ellent tartva saját erejének. Izzadt homlokát a fiú beesett mellkasához nyomva üvöltött föl, ahogy a gyönyör végigcikázott tarkójától egészen ágyékáig, forró nedvével töltve ki a szinte üres testet. Pár pillanatig még az utóhatás mámorát élvezte, majd megnyalva kiszáradt ajkait emelte fel fejét.
A látvány, ami fogadta, nem igazán rendítette meg; az ifjú szájából lágy patakként folyt a piros vér, sápadt bőre foltokkal és sebekkel volt tele, tekintete üres volt, akárcsak a Katona lelke. Mellkasa nem mozgott többé, meleg leheletétől többé már nem borzong meg. Kyungil felkelt a fiúról, majd ruháihoz érve öltötte fel egyenruháját. Mély zsebéből előhúzta a fém dobozkáját, egy szál cigarettát véve ki belőle. Ajkai közé véve gyújtotta meg, mélyen tüdejébe szívva a káros füstöt. Még utoljára végignézett a halott fiún, majd leguggolva mellé tekerte be a sárgálló anyagba. Felállva a vállára kapta, hátra nem nézve lépett ki a fülledt szobából.
- Végre baszki! Azt hittük, sose érsz ide! - pattant le a Hammer tetejéről Ban, széles vigyorral csapva ki a teherautó ajtaját. - Dobd be a többihez, aztán menjünk! - bökött a plató fele hüvelykujjával, majd biccentve egyet sietett is a sofőr ülés felé. Kyungil egy halk morranást követve ejtette el a cigaretta csikkjét, behajítva a fiú testét a többi közé. Hat, nem is, hét másik rongyba burkolt személy feküdt ott, mindegyik hasonló módon végezte, mint Yijeong. - Ember, ez egy rohadt jó nap volt! - taposott a gázba Ban, ahogy meggyőződött arról, mind indulásra készen állnak. - Holnap a főváros mellé megyünk, ott vagy háromszor ennyi Mutáns lesz. - nevetett hangosan, még véres ujjaival a kormányt markolva.
Kyungil csak némán meredt ki az ablakon, dögcéduláját a fogai közt tartva. Még érezte nyakán a fiú ajkait, ujjai között selymes haját, ágyékában azt a bizsergető érzést. Eddig sose tapasztalt ilyet egy Mutánssal való aktus után. Akkor... most mégis mi van vele?
- Tesó, baszod, mi van veled? - Ban agresszív hangja és csontos ökle rántotta őt vissza gondolataiból. Tekintetét a sofőrre kapta, aki felvont szemöldökkel néha rápillantott barátjára. - Te kaptad a legszívósabbat, emlékszel. Yijeong hatalmas dózist kapott anno, senki se érti, hogy húzta ki eddig - ingatta fejét, ráfordulva egy beton útra.
- Más volt, mint az eddigiek. Úgy éreztem, mintha... mintha ő tartott volna a földön. Az érintése olyan volt, mint egy kis hely a galaxisban, ahol még van gravitáció - meredt maga elé Kyungil, próbálva szavakba önteni gondolatait. Ám legnagyobb meglepetésére egy öblös kacaj volt a válasz társától.
- Tuti nem a nyugi-cigidet szívtad el, mielőtt bementél? - ingatta fejét, majd a rádióhoz nyúlt. Benyomva a gombot köszörülte meg tokát. - Vezér az Alfának, minden okés? - nézett oldalsó tükrébe, melyben a mögöttük száguldó Hammert pillantotta meg.
- Alfa a Vezérnek, minden rendb... Bassza meg, Ban! A plató! - A nyugodt hangot egy szitokszó, majd halálra rémült kiáltás váltotta fel. A Vezérben ülő Katonák hátra fordultak, de amit láttak, kicsit sem volt megnyugtató..
Az egyik Mutáns életre kelt. Ráadásul nem is akármelyik.
- Kyungil mi a szar! - taposott a fékbe a sofőr, majd fegyveréhez nyúlva pattant is ki a járműből. Hátraszaladt, ám a nyolc test helyett csak hetet látott. - A rohadt életbe! - csapta fel a plató ajtaját. - Hogy a szarban lehetett még életben, Song! - kelt ki magából Ban, az említett oldalára csörtetve. - Válaszolj, Katona! - csapott fegyverével az ajtóra, ezzel elérve, hogy társa végre rá figyeljen. Ám Kyungil nem őt nézte, hanem a mögötte felbukkanó fiút. Yijeong kinyújtotta kezét, majd egy egyszerű mozdulattal hatolt át a Katona mellkasán, kitépve annak szívét a helyéről. Visszarántva karját hagyta, hogy Ban teste a porba hulljon.
- Velem vagy, vagy ellenem? - emelte sárgán világító szemeit az autóban ülő férfire, míg karján végigfolyt az elesett Katona bársonyos vére. Kyungil nem válaszolt, csak kihajolva az ablakon fordult hátra. Fegyverét elővéve repített egy-egy golyót az Alfa két utasába. - Helyes válasz - húzódott kacér mosoly a Mutáns ajkaira. Nagyra nyitva száját nyelte le egészben a kezében tartott szervet, ujjait megnyalva lépegetett a teherautó vezető üléséhez. Bepattanva csapta be az ajtót, majd beletaposva a gázba hagyták hátra a három halott katonát.
- Kész tragédia vagyok - dőlt hátra Song az ülésben, borzas haját hátratúrva sóhajtott egy nagyot.
- Egy gyönyörű tragédia, aki segíteni fog nekem megvédeni a társaimat, ha még maradtak - nyúlt át Yijeong kettejük között, megszorítva társa combját.
- Segítek, ha ott és akkor kaphatlak meg ahol, és amikor akarom! - jelentette ki határozottan Kyungil, rágyújtva egy újabb cigarettára. A fiú csak felnevetett, majd a már égő szálat elvéve szívott bele.
- Megmondtam; a testem és a lelkem a tied - kacsintott a Katonára, majd előre fordulva hajtottak bele a sötét és rideg éjszakába, immáron egy csapatként.
Na jó kérem mi folyik itt.
VálaszTörlésNagyon tetszett a szereplőválasztás, talán mással magam sem tudtam volna elképzelni ilyesmit.
Alá kell írnom, tényleg le vagyok maradva ilyen téren (hozzád képest biztosan xd)
A leírásaid az elején gyönyörűek voltak, láttam magam előtt a tájat, az épületet. Tetszik a fantasy, amit bele vittél, nem túl sok, nem túl kevés, némi scifi hinttel a végén.
Egy rész volt, ahol kicsit túl élénken keverted a jelen és múlt időt, mikor Kyungil megérkezik az ajtó elé, azt nehéz volt figyelemmel követni a váltakozás miatt.
Reméltem, hogy nem lesz túl realisztikusan részletezve az aktus, mert attól frászt kapok és sokszor az i8gazán jó írók is elkövetik a hibát, de nem kellett csalódnom. Pont annyira volt kifejezve, amennyire a történet megkövetelte szerintem.
A koncepció simán helytállna regényként. Imádtam olvasni :3
Köszönöm a véleményed!
TörlésHát igen, ez a páros erre a sztorira lett kitalálva :D
Be kell vallnom, azt a pár mondatot vagy 30 percen keresztül ragoztam ide-oda, de sehogy nem akart úgy kinézni, ahogy kellett volna... majd egy éber percemben nekifutok megint!
Nem, bármennyire is szeretek szaftos részleteket olvasni, leírni nem tudom őket xD azt ráhagyom a nagyokra.
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésHű wow, hát egy egész világot építettél fel :D ugyan a bandát ismerem, de a tagokat már nem, úgyhogy én a szereplő választásról nem tudok nyilatkozni xd
Egyébként engem tökre meglepett, mikor megtudtuk, hogy itt mutánsokról van szó, valahogyan nem számítottam ilyesmi végkifejletre :D de nagyot ütött nálam, tetszett a végén hogy újraéledt aztán kinyírta a másikat xd.
Először naivan azt hittem, hogy oké jön a katona és enni ad neki, aztán nagyot koppantam xd. Bár nekem egy kicsit furcsa, hogy még sose találkoztak, aztán itt hipsz-hupsz milyen jól érzik magukat xd de igazából ez egy fantasy volt, és hát ezeket olyan nehéz egyetlen novella alatt átadni, főleg ha egy ilyen teljesen más világban vagyunk, meg hát az egész mutáns történetet nem tudjuk. Én egyébként szívesen olvasnám tovább is, nekem felkeltette az érdeklődésem, ilyenkor mindig annyira kíváncsi vagyok ezekre a részletekre, mert hát nyilván nincs vége a történetüknek :D
Oh, és az elején nagyon szépek voltak a leírások, szerintem nagyon jól megteremtetted az alaphangulatát az egész novellának.
Meg szerintem tök jól visszaadta a dalt is, mind a hangulatában, mind a párbeszédekben :D meg nekem még nagyon tetszett, mikor a galambtól kért segítséget, ez úgy átadta a kétségbeesését, és tök kreatív ötlet is volt, passzolt nagyon a hangulathoz :D
Meg szerintem nagyon passzolt a demonszarvú angyal, mert hát így össze állt a kép, hogy ugye mutáns :D
Én amúgy szeretek nagyon fantasyt olvasni, mégse teszem sokszor, ez viszont most meghozta a kedvem :D
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon tetszett!^^
Hello! Köszönöm a véleményed! :D
TörlésNekem ez a banda nagyon-nagyon sok mindent jelent, egyszerűen nem telik el napom nélkülük :)
Nagyon rég akartam már írni egy jókis fantasyt, és valahogy most sikerült is ^^
Lehet, el fogok gondolkodni valamilyen folytatáson (max 1-2 rész, ha úgy van). Majd meglátom :)
A “démonszarvú angyal” volt kb az első szavak közt, amiket felírtam magamnak, valahogy megtetszett :D
Örülök, hogy tetszett! ^^
Szia!
VálaszTörlésNekem az elején picit nehéz volt belerázódni, de csak azért, mert szeritnem eléggé elszoktam az E/3 olvasásáról, de másodjára már elkaptam a fonalat és érdeklődve olvastam végig, hogy mire is megy itt ki a játék.
Tök érdekes világot teremtettél, szeretem a fantasyt, és tök jól beleszőtted egy kis eksönnel, na meg erőszakkal és etyepetyével fűszerezve. :O
Amúgy én is azt hittem, hogy ez olyan börtön féle, ahova a katona kaját adni jön, így erre számítotam, de meg is lepődtem, hogy na, mégse erről van szó. Arra csak utalhattál, de oda Yijeonghoz konkrétan kiélni mentek magukat? Hát elég durva, főleg az egész körülmény, ahogyan ő ott sínylődött.
Az csak még jobban a reményvesztettségét mutatta, hogy elkeseredésében már egy galambtól akart segítséget kérni.
Volt jó pár rész, ami kiemelendően tetszett:
"A lemenő nap sáfránypiros színe" - tetszik ez a sáfránypiros, nagyon szép és különleges, így még nem is olvastam.
"Az egykori csillogás szinte már teljesen kiveszett sötét szemeiből, lelke már csak hálni jár vissza fáradt testébe." - ez is tetszett, hogy mennyire elveszett és tényleg konkrétan nem élt már igazán, csak létezett.
"Tégy, amit akarsz, a testem, s lelkem mind a tiéd." - hogy a lelke is az övé, ezt olyan szoros kapocsnak gondolom két ember közt, hogy nem csak a testüket, hanem lényük lényegét, a lelküket is odaadják, megmutatják a másiknak.
"egyetlen pontot láttak csak mégis kristály tisztán; a másik tekintetét. Az a fénylő pont mutatta nekik az utat ki a sötétségből, melyben egymás tiltott érintését élvezték." - jaj, ez is. Olyan szépen leírtad!
Felfedeztem néhány hibát is benne:
"Egyetlen társai a járatokban megbúvó rágcsálók voltak, akik éjjel bújtak elő." - búvó, bújt kétszet - ez inkább csak ízlés vagy nem tudom mi kérdése, de itt egymás után kétszer van egy mondatban a bújni ige és picit megzavart olvasás közben, de a másikat simán ki tudnád szeritnem cserélni másik szóra. mondjuk: "éjjel jöttek elő"
"Szemeit a vasajtóra szegezte, magában számol, mikor kell az idegennek a bejárat elé érnie." - itt véletlen igeidőt váltottál, jelenben írtad a számol szót, de múltban a helyes szeritnem.
Még két apró szót vettem észre, amit egyben kell írni: törmelékdarabot, hátrafordultak.
Érdekes volt amúgy a novellád, tök sokszor éreztem a dallal való kapcsolatát, meg hangulatában is nagyon átadtad szeritnem. Olyan két kérdés merült fel bennem utána, hogyha ő egy démonszarvú angyal, ezt mennyire kell szó szerint érteni? :D Mert mutáns, vagyis mindkettő egyszerre, ilyen hibrid, nem? Akkor ha angyal is, akkor miért nem tud repülni? Simán elmehetett volna. Jó, akkor nem lett volna történet, de ezen elgondolkodtam. XD És a másik, hogy szeritnem kicsit hirtelen volt a Songtól, hogy piff lelövi a két társát, hogy a sráccal tartson, mert értem, hogy még ilyet sose érzett, amit vele, de még maga se tudta, hogy mi az. És itt abba gondoltam bele, hogyha a másikokat ilyen random legyilkolta, holott ki tudja már mióta dolgoztak együtt, akkor nem tenné adott esetben uyganezt a Yijeonggal? XD Ahogy fentebb is említették, ez a történet megy még tovább, és ha lenne folytatása, lehet, hogy választ kapnák a kérdésemre, de picit lezáratlannak éreztem emiatt, mert ez egy OS és feltételezem nem lesz magyarázat meg folytatás.
Összességében tök jó novella lett, nagyon adta a dalt is és tetszett a fantasy vonal is, ritkán olvasok ficiben ilyeneket.
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő írásodat is! ^^
Sziaaa! Köszönöm a véleményed! ^^
TörlésAh, nekem E/1-ben írni kihívás, az E/3 nekem hazai terep, könnyebben tudok így fogalmazni :D
Sok-sok kérdést tettél fel, de nem akarom lelőni a poént, készülőben a második része, amit körön kívül meg fogok osztani, abban remélhetőleg minden kérdésre választ fogsz kapni! ^^ ezt a sztorit alapból is csak egy hatalmas történet kis szeleteként akrtam bemutatni, de na, ha van ihlet a folytatáshoz, miért ne?
Ne tudd meg, mennyit kerestem, mire a sáfránypiros szókapcsolatot megtaláltam... már a hajam téptem, hogy találjak valmi jó kis szót xD
Ha kapok még jó dalokat, sok fantasy fog a kezem alól kikerülni, mert imádom! ^^
Szia! ^^
VálaszTörlésHát itt mindenkivel ellenben tőlem nagyon távol áll a fantasy, mint műfaj, persze van egy pár kivétel, de úgy osszessegeben nem nagyon kedvelem, leginkább azt nem, ahol ilyen különböző helyeket kell elképzelnem, mert ahhoz nagyon jól kell írni, hogy valaki elém tarjon egy egész kitalált világot. Ezért is volt jó nekem, hogy itt nem konkrétan egy helyet kell elképzelnem, sokkal inkább ilyen mutans teremtményeket, ezt a részét viszont nagyon szeretem ennek a műfajnak.
Szerintem a szexjelenet nagyon szépen lett leirva, olyan pont annyit láttat, amennyit kell magából dolgot éreztem, nem részletezted túl, de ez így volt szép, és nem is kellett ezt részletezni, pontosan így volt jó. Az elején lévő hely is a lelki szemeim elé tárult, nagyon együtt éreztem a fiúval, hogy szegénynek milyen helyen kell rohadnia.
Ott annál a lövöldözős résznél én is úgy éreztem, hogy nagyon elhamarkodottan döntött így a fiú, egy ilyen teremtmény miatt. Mert most ha valakit ismerek x éve akkor hát nem azt a mutanst fogom választani helyette, hiába adott a testemnek meg lelkemnek ilyen meg olyan érzéseket. Egy picit olyan érzésem volt, mintha xy lecserelne a legjobb barátját egy újra, akit 1 napja ismer de már őt jobban beengedte a lelkébe, mint a legjobb barátját x év alatt.
Ezt az egy apró dolgot leszamitva viszont nagyon tetszett, és köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Hello, köszönöm a véleményed! :)
TörlésSose szerettem a tocsogós szexjeleneteket, és nem tudtam, ti hogy viszonyultok ehhez, szóval próbáltam a leglightosabban leírni a dolgokat :D
Sokatoknak szemet szúrt a lövöldözős rész... de ki mondta, hogy az Alfa utasai jóban voltak Kyungillal? :D vagy hogy már voltak-e együtt bevetésen? :D na majd a folytatásban kiderül ;)
Örülök, hogy tetszett! ^^
Szia!
VálaszTörlésFun fact: imádok fantasyt írni, olvasva annál nehezebb engem lekötni vele, de összességében nekem tetszett! Tetszett ez a mutáns-hibrid-angyal-démon ötlet, én is imádom fejtegetni, meg boncolgatni az ilyet. :D
Nagyon szépek, és részletesek voltak a leírásaid, mindent láttam magam előtt, nagyon igényesen nyúlsz ehhez. Itt előttem Vivi már megjegyezte, én is kiemelem a "sáfránypirost", én sem láttam még így, de nagyon megfogott! :D
Bevallom, én rettegtem ettől a körtől, mert hát a dalból nem lehet nem kiérteni a szexuális fűtöttséget, nekem meg annyira nem asztalom az ilyen, ha túl részletesen jelenik meg, szóval elég rendesen megnyugodtam, hogy ízlésesen nyúltál a témához.
Többen is megemlítették előttem, nekem is feltűnt a hirtelen váltás Kyungil személyiségében. Igazából én ráfogtam arra, hogy valószínűleg Yijeong simán elintézte volna őt is, ha nem áll az ő oldalára, szóval igazából nem is zavart. Ami az én érdeklődésemet jobban bökötte, és nem értettem az ez a "Tégy, amit akarsz, a testem, s lelkem mind a tiéd." Nekem ez annyira hirtelen jött, nem értettem, hogy ez mi alapján alakult ki Yijeongban ennyire nagyon gyorsan, mikor ha jól vettem ki, akkor ők ketten ekkor találkoztak először. Persze, a vonzalom első látásra dolog létezik, meg az t vágom is, csak nekem annyira erős volt a lélek része, hogy nem tudtam rögtön hová tenni. Igazából ez fakadhat abból, hogy Yijeong mutáns, nekünk pedig nem lett nagyobb rálátásunk erre a fantasy világra, így nekem kicsit hiányoztak információk, de ezek nem olyanok voltak, amik elvettek volna a novellád élvezhetőségéből, tehát nem kötekedésként írom, inkább csak ilyen elmefuttatásként. :D
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben is!
Szio, köszönöm a véleményed! :)
TörlésIiigen, nehéz nem a szexre gondolni a dalt hallva, de na, a kihívások által fejlődik az ember! :)
Elég sok dolog van még a fejemben, amit nem írhattam bele ebbe a novellába, mert túl sok lett volna. Ám ha minden jól megy, pár napon belül összedobok neki egy második részt, ahol sok magyarázatot fogtok kapni.
Inkább írok plusszban, körön kívülre, minthogy itt mindenkinek ledaráljam a választ :D
Én köszönöm, hogy olvastad! ^^
Szia^^
VálaszTörlésHú, én szeretem a fantasyt, de csak azt, ami nincs nagyon túlcifrázva, mert az az én értelmi szintemnek túl bonyolult, és nehéz olyat találni, ami nem olyan kacifántos. De szerintem ez elég jól érthető volt.
Yijeongot nagyon sajnáltam. mert tök jól lefestetted a helyzetét. A démonszarvú kifejezés tetszett, csak azt nem tudtam hovatenni, hogy ő mindig is ilyen volt, vagy valaminek a hatására vált ilyenné… De láttam, írtad, hogy majd egy második részben kitérsz az ehhez hasonló részletekre is:-)
Fúj, az a galamb! Nekem madárfóbiám van, úgyhogy a legreménytelenebb pillanatomban sem kérnék egy madarat arra, hogy vigyen elXDD
A szexjelenettel is minden rendben volt. Nem volt túl részletezve, de egy-két mondattal sem zavartad le, szóval pont jóra sikerült.
Azt nem is reméltem, hogy happy end lesz a vége. Mármint lehet, hogy ez itt hülyén hangzik, de nekem az lett, hisz együtt maradtakXD Ha nem fantasy lenne, akkor lehet, hogy furcsállnám, hogy ilyen gyorsan egymásra kattantak, de hát egy képzelt világban bármit és mindent lehetXD Meg én ezt valahogy úgy tudom elképzelni, mint az Alkonyatban a bevésődést a vérfarkasoknál… Szerintem Kyungilnál meg Yijeongnál valami hasonló lehet a helyzet, de majd kiderül. Én várom a folytatást^^
Tetszett az egész hangulata, az ötlet és a kivitelezés, úgyhogy tényleg kíváncsi vagyok, mit lehet ebből még kihozni.
Köszönöm, hogy olvashattam, és várlak vissza!:-)
Sziaa, köszönöm a véleményed! :)
TörlésÖrülök, hogy elnyerte a tetszésed, én imádtam írni.
Igen, amint tudom, hozom a második részt, de el vagyok havazva nagyon sok mindennel :D
Én sem rajongok a madarakért, de ide most nagyon beleillett xD
Köszi, hogy írtál! :D
Sziaaa
VálaszTörlésAztamindenit
Olyanokat írtok, a szavam eláll T_T
Úúúúúúgy tetszett a hangulata. És olyan szépen írtad le a lelki állapotát! Azt, hogy magányos, egy lepukkatt ki helyen kell lennie már mióta.. Áhh
A jelenet is nagyon szépen lett megírva, se több, se kevesebb.
Őszintén szólva, újra kellett olvasnom azt a részt, mikor több név is felbukkan, mert először nem akart teljesen leesni mi is történik, de utána már minden világos volt xD
Szóval nekem nagyon tetszett, köszönöm, hogy olvashattam^^
Hello, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésÖrülök, hogy tetszett, igyekeztem minél jobban átadni az elképzelt világot :)
Hááát pedig nem is használtam olyan hű de sok karaktert :DD
Köszönöm, hogy írtál! ^^
Hú, már elég rég óta emésztgetem a sztorit... Ebből is elfogadnék egy regény verziót, természetesen bővebben, de wow. Ilyen gyorsan hogy? Már az új körben is írtál. Hoooogy?
VálaszTörlésA hangulat nagyon tetszett. A fogalmazásod, hát én nem bírom... Olyan jó, hogy fuha.. Szavakba se tudom önteni, ami jelenleg bennem van. Nagyszerűen fogalmazol, élmény olvasni a történeteid.
A bizonyos felnőtt tartalmú rész az, hát na... Még megvagyok illetődve a nyers fogalmazáson, hiába van szépen megírva meg minden. Érzem, hogy ez nem az én témám, úgyhogy ezt nézd el. Nem ellened szól, csak nem vagyok egy olyan ember, aki ilyeneket olvasgat. Elvagyok én a fluff, angst, horror, para, gyilkolós, fantasy világomban, de ez valahogy már nem fért be az ajtón. Részletezek én itt feleslegesen...
Mindennek ellenére köszönöm, hogy olvashattam! Nem írom, hogy várom mit hozol kövi körben, mert már meg is kaptuk, szóval, ha itt végeztem a kommentekkel lehet megyek, és azt is meglesem. Az lehet egy biztos, de na... xD
Nekem tetszett, és jó volt olvasni egy kis fantasyt! ^^
Sziaa, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésSzeretek gyorsan túlesni rajta, na xD Mea culpa. Érik a második rész, de nem visz rá a lélek, hogy leüljek és kifejtsek mindent, valamikor csak megkapjátok :D
Igyekeztem nem túl nyersen fogalmazni, hisz tudtam, hogy kiskorúak is olvassák, de sajna csak ennyire tudtam visszafogni magam.
((Halkan csendben megjegyzem, 14-15 éves koromban én kimondottan kerestem és igényt tartottam a felnőtt tartalmú ficikre, egyszerűen imádtam őket. Minél mocskosabb, annál jobb xDDD))
Örülök, hogy tetszett! ^^
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, imádtam!
VálaszTörlésSzívesen elolvasnék ebből egy komplex regényt is. Imádom a fantasy sztorikat és annyira szépen festetted le elém a képeket, tetszett, hogy nem tudtam meg azonnal, pontosan kivel és mivel állunk szemben, hanem szépen fokozatosan adagoltad az információt. Az aktus leírása egyszerűen csodás volt, nem túl kevés és nem is túl sok, ami kellemetlen lehetne az emberi szemnek és tudatnak, hanem pont elég.
Köszönöm, hogy olvashattam, kíváncsian várom a következő írásodat is, mert már ezzel megvettél kilóra!
Sziaaa, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésÖrülök, hogy tetszett, úton van a második rész, hogy a nyitva hagyott kérdésekre választ adjak, de az még idő :)
A harmadik rész már kint, a negyediknek pedig ma fogok nekiesni! ^^
Szia!
VálaszTörlésHú, ez nekem nagyon tetszett!
Nagyon megfogtál már az elején, hogy a srác raboskodik valahol és aztán írtad, hogy démonszarvú angyal. Én meg néztem, hogy most akkor ez hasonlat, vagy ez lesz a valóság? Remek kis világot álmodtál meg, nekem nagyon tetszett! Én azt hittem az elején, hogy a fogvatartója jelenik meg, erre akkor látta először. Igaz? Én így értelmeztem. És mikor meghalt! Hát néztem egy nagyot. Én is felfedeztem, hogy néhol keverted a jelen és a múlt időt, de előttem már szépen kiemelték a hibákat. Nekem még az okozott gondot, hogy megértsem, hogy ki kicsoda. Mert ahogy írtam, azt hittem, hogy a Katona tartja fogva és jól ismeri, mégis vágyik rá, gondoltam, hogy akkor itt most stockholm szindróma lesz, de utána azt vettem le, hogy akkor találkoztak először. Akkor jó hamar alá dobta magát a srác :D De miben is halt meg? Illetve a vége felé, a furgonos jelenetnél vesztettem el a fonalat, hogy akkor hányan is vannak, most melyik kocsi, melyik katona, azt hittem, hogy a feltámadt a Katonát ölte meg, de kiderült, hogy mégsem. Szóval itt belebonyolódtam, hogy akkor mi is történik.
Örömmel látom, hogy tervezel neki folytatást, mert szeretnék válaszokat kapni a fejemben kóborgó kérdéseknek, és persze azért is, mert nagyon tetszett.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Helo, köszönöm a véleményed! :D
TörlésMondhatni én magam is egy álomvilágban élek, emiatt jobban is szeretek fantasyket írni.
A Stockholm szindróma egy jó téma, de ahhoz még nem volt elég bátorságom nyúlni, talán majd később :D
Igen, sablonja már megvan a folytatásnak, de nem sikerült még teljesen összeraknom, de esküszöm sietek! :)
Örülök, hogy tetszett!
Sziaaa!
VálaszTörlésAz elején elkezdtem a helytelenül kezdett kommentárokat kimásolni, aztán eljutottam a feléig, rájöttem, hogy nagyon sok van, mondom oké, hagyom a fenébe, de aztán mondom ha már eddig eljutottam, akkor bejezem. Úgyhogy azzal kezdeném:
- Taníts meg repülni! - Nyújtotta magasba sebes ujjait -----> itt nyújtotta kis ny
- Egy. - Lehelte a levegőbe Yijeong ----> - Egy - lehetle a levegőbe
- Végre baszki! Azt hittük, sose érsz ide! - Pattant le a Hammer tetejéről Ban ---> sose érsz ide - pattant le
- Dobd be a többihez, aztán menjünk! - Bökött a plató fele hüvelykujjával ----> aztán menjünk! - bökött a plató
- Ember, ez egy rohadt jó nap volt! - Taposott a gázba Ban -----> nap volt! - taposott a gázba
- Holnap a főváros mellé megyünk, ott vagy háromszor ennyi Mutáns lesz. - Nevetett hangosan, ----> Mutáns lesz - nevetett hangosan
hogy húzta ki eddig. - Ingatta fejét, ----> ki eddig - ingatta fejét
ahol még van gravitáció. - Meredt maga -----> gravitáció - meredt maga
mielőtt bementél? - Ingatta fejét ---> bementél? - ingatta fejét
- Vezér az Alfának, minden okés? - Nézett oldalsó tükrébe ----> okés? - nézett
- Kyungil mi a szar! - Taposott a fékbe a sofőr -----> mi a szar! - taposott
A rohadt életbe! - Csapta fel a plató ajtaját. ----> életbe! - csapta fel
lehetett még életben, Song! - Kelt ki magából Ban ----> Song! - kelt ki magából
- Válaszolj, Katona! - Csapott fegyverével az ajtóra ---> Katona! - csapott
- Velem vagy, vagy ellenem? - Emelte ----> ellenem? - emelte
- Helyes válasz. - Húzódott kacér mosoly ----> válasz - húzódott
- Kész tragédia vagyok. - Dőlt hátra ----> vagyok - dőlt hátra
- Egy gyönyörű tragédia, aki segíteni fog nekem megvédeni a társaimat, ha még maradtak. - Nyúlt át Yijeong kettejük között ----> maradtak - nyúlt
- Segítek, ha ott és akkor kaphatlak meg ahol, és amikor akarom! - Jelentette ki határozottan -----> akarom! - jelentette
- Megmondtam; a testem és a lelkem a tied. - Kacsintott a Katonára ----> tied - kacsintott
Szeretlek. - Jane nagy lendülettel Adam nyakába ugrott.
Megint nézzük meg: Jane nagy lendülettel Adam nyakába ugrott. Van értelme? Van. Tehát nagybetűvel kezdjük. Ha pedig nagybetű, akkor kell a pont elé. Ilyen egyszerű.
(–Szeretlek – ugrott Jane nagy lendülettel Adam nyakába. - Itt már nem kell pont, hiszen így úgy néz ki, mint az előző vázlatpontnál. A kommentárnak nincs önálló értelme. Az egész csak a szórenden múlik.
Ha például azt teszed hozzá, hogy "fordította el a kulcsot a zárban", akkor az kisbetűvel kezdődik és nincsen előtte pont. Ha már azt írod, hogy "Elfordította a kulcsot a zárban", akkor nagybetűvel kezdődik és van előtte pont, mert már külön mondatot alkotnak.)
https://merengo.hu/viewstory.php?sid=81823&i=1
http://irniakarokkezdoknek.blogspot.com/2017/09/parbeszedek-helyesirasa.html
Jajj, az előbbihez a szeretlek. - Jane elé elfelejtettem oda írni, hogy itt a példa, de linkeket is küldtem xD Ott részletesen elmagyarázza.
VálaszTörlésNekem még mindig eszméletlenül tetszik egyébként ahogy fogalmazol. Tényleg nem tudok semmibe belekötni, mert olyan jól leirsz meg jellemzel mindent, hogy életben van előttem minden *-* Nekem maga az alapötlet is tetszett nagyon, viszont én hiányoltam belőle a mély érzelmeket. Mert oké besétál a katona, gondolom úgy néz ki, hogy tíz ujjam meg a tíz lábujjam is megnyalom, de akkor is valahogy hiányoltam az érzelmi hátterét annak, hogy Yijeong miért adja neki oda rögtön nemcsak a testét, de a lelkét is? xD Mármint azért ilyet nem tesz csak úgy az ember, pláne nem a halálán. Szóval nekem hiányzott belőle ez az érzelmi töltelék, mert így nekem nem igazán volt elég hihető és indokolt mindaz, ami a végén történt, meg az a mondat sem ott a szex előtt. Egyébként a szexet pont úgy írtad emg, ahogy én szeretem, kis soft, szép, kifinomult, ugyhogy az tetszett nagyon. Ugh, emg az is nagyon tetszett, hogy amikor elment a katonánk, akkor úgy írtad le, hogy Yijeong szinte üres testét kitöltötte, hogy itt is hangsúlyoztad, hogy mennyire meghalt belül már a szereplőnk.
Egyébként most ezek mindenkit megkúrnak? xD Végig azon gondolkodtam, hogy ha meg is teszik miért? Mármint olyan fura, hogy már csont és bőrök ezek a Mutánsok, de ezek a katonák meg mégis vonzódnak hozzájuk ilyen szinten és beindulnak ettől? xD De ha nem is mindenkit, akkor csak ez a fő katonánk is itt beindult ettől a testtől? xD Vagy megigézte? xD Hm... érdekes.
Ott, ahol közeledett a katona a szoba felé egy kicsit keverted a múlt és jelen időt. Ezen kívül: feszült a mellény, melyet viselt, itt a mellény meg a melyet közé azt hiszem nem kell vessző.
A végén a velem vagy, avgy ellenm mondat nagyon ütött nekem! Annyira tetszett, ilyen YASSS érzésem volt, tiszta izgatott lettem tőle.
Viszont még azon gondolkodtam, hogy oké, hogy azt mondja neki, hogy a teste és a lelke az övé, na de mit tett volna, hogyha ellene lenne??? Akkor gondolom már annyira nem lett volna az övé a teste is emg a lelke is Looool
A legjobban ezt a mondatot imádtam, de ezt omg nagyon
: Az érintése olyan volt, mint egy kis hely a galaxisban, ahol még van gravitáció.
HÁT EZ ANNYIRA KURVA JÓ! Főleg ahogy ellene megy az általános klisének, hogy a fellegekbe visz a szerelem stb, tudod :D
Tetszett, úgyhogy sajnálom, hogy az érzelmi motivációkat hiányolnom kellett TT__TT
Írnám, hogy várlak a köviben is, de hát már megírtad xDDDDD
Köszönöm, hogy olvashattam :3
Hello, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésÉs nagyon kösti a linkeket, máris megyek csekkolni. Mióta írok, úgy írok, ahogy most, minden nagy betű mmeg pont, eddig nem lett szólva érte, berögződött, de akkor megyek tanulni meg olvasni! :D
Az érzelmeket mondhatni direkt nem helyeztem előnybe, hisz most nálam nem azon volt a fő hangsúly, de igazad van, érthetőbb lehetett volna, ha kifejtem.
A galaxisos mondat volt az elsők között, amit mindenképp bele akartam építeni a novellába, és ezek szerint szépen sikerült is! :D
Remélem, majd a továbbiakban egyszer sikerül olyan novellát összehoznom, amiben alig találtok hibát! ^^
Örülök, hogy tetszett! :)