Egy ideje kb ez az első ficim, amit megírtam, és elég jónak éreztem ahhoz, hogy ki is tegyem. Jó olvasást!:)
- Youngjae, indulhatunk? - Apám félig behajolva a szobámba kérdez, míg én épp a nyakkendőmmel bajlódok. Egy fogadásra vagyunk hivatalosak ahhoz a céghez, melynél mindkét szülőm a fél életét lehúzta.
- Amint sikerül ezt a nyavaját rendesen megcsinálnom, mehetünk. - Ingerült sóhaj hagyja el ajkaim, hisz az anyag sehogy sem akar úgy állni, ahogy annak kell. Anyám meghallotta szenvedésem, így belibben a szobába, segítségemre sietve.
- Hagyd csak, szívem, gyorsabb, ha én csinálom. - Lágy mosoly ül ki arcára, miközben fürge ujjaival egy szempillantás alatt elvégzi azt, ami nekem tíz perc alatt se sikerül. - Így ni. Az én fess kisfiam. - Tűri fülem mögé kósza hajtincseim, végignézve arcomon.
- Köszönöm, anya. - Fogom meg aprócska kezét, egy csókot nyomva rá. - Gyönyörű vagy, ma is. - Kacsintok rá, mire csak felnevetve legyint egyet.
- Itt a taxi! - Suhan el az ajtó előtt kishúgom, mire biccentve egyet indulunk is el. - Anya, ugye ott lesz Jaeguk is? - Bújik bele cipellőjébe, amiben úgy néz ki, mint egy kis balerina.
- Igen, ott lesz. - Biccent neki apa, míg felsegíti anyára a szőrme kabátját. Értetlen tekintettel nézek őseimre, mire apa legyint. - Chaeyoung iskolás társa, az egyik kollégám kisebbik fia. Az idősebb, ha jól tudom, két-három évvel idősebb nálad, lesz társaságod. - Lépünk ki az ajtón, majd ülünk be a taxiba.
- Szuper, akkor nem kell az idős főnökeidet hallgatnom, ahogy ajnároznak? - Kötöm be magam, hisz első a biztonság.
- Ha lehet, előttük tisztelettel beszélj. - Egy gyors pillantást vet rám, majd bediktálva a címet hagyjuk is el a parkolót.
- Youngsoo, végre megjöttetek! - Nyújtja ki kezét apámnak egy idősebb, pocakosabb férfi. Apa kisfőnöke, ha jól emlékszem. Magamra öltve a mosolyom mutatkozok be én is, szabad utat adva nekem hagyom is ott őket. Sose szerettem bájologni, de ha a szüleim ez által magasabb pozíciókba kerülhetnek, ám legyen.
- Oppa, keressük meg Jaegukékat! - Rángatja meg zakóm ujját húgom, mire sóhajtva egyet bólintok.
- Menjünk. De szépen viselkedj, vagy otthon kapsz a fejedre. - Csípek bele pofijába, mire morcosan elcsapja a kezem.
- Gonosz oppa. - Morogja orra alatt, miközben belépünk a nagy terembe. Asztalok tele ételekkel, italokkal, pincérek akik pezsgős poharakkal kerülgetik a drágábbnál drágább ruhákba öltözött embereket. Mindenki szeretné azt hinni, hogy ők valakik. Ám, apám szavait ismerve, a fél társaság ismeretségek miatt került a céghez, nem pedig a miatt, amit leraktak az asztalra.
Leemelve egy pohár pezsgőt kortyoltam bele.
- Na, látod a kis vőlegényedet? - Pillantottam le húgomra, aki kikérve magának, hogy csak barátok, megrázta fejét.
- Áh, hát itt vagytok! - Anyám hangjára mindketten hátrakapjuk a fejünket. - Akkora ez az épület, hogy azt hitem, sose találom meg az én két szép gyermekemet. - Simít arcunkra anyánk, majd megfordulva néz a nőre, aki eddig mögötte sétált. Ám volt még valaki mellette.
Egy fiú, akit eddig még egyik fogadáson sem láttam. Porcelán bőre szinte világított a fényben, fekete haja szépen kiemelte markáns vonásait. Apró szemei csillogtak, ám amikor rám pillantott, megremegtek a térdeim. Olyan érzés futott végig gerincemen, amit eddig még nem éreztem. Mintha egyetlen pillantásával lelátott volna a lelkem legkisebb zugáig, és ki akarna szedni onnan valamit. Bármit... a nevem, a korom, a kedvenc illatomat vagy a kisállatom nevét. Mindent olyan szívesen daloltam volna el neki, pedig azt sem tudtam, ki ő...
- Ő itt pedig az én fiam, Jaebum. Jaeguk pedig nem tudom hol császkál. - Nézett körbe a nő, kisebbik fia után keresve. Anyám felé fordult, majd összefonva karjaikat pillantott vissza fiára. - Ismerkedjetek össze, addig megkeressük azt a kis ördögöt. - Kacsintott fiára, aki egy mosollyal emelte meg poharát. Ketten maradtunk...
- Im Jaebum. - Nyújtja felém jobbját, hogy rendesen bemutatkozzon. - Apám sokat csacsog Youngsoo fiáról, de nem hittem volna, hogy ennyire... - Szorítja meg enyhén kezem, majd oldalra biccentett fejjel mér végig tetőtől talpig. Arcom enyhe pírba borult, hisz szinte meztelennek éreztem magam előtte. Youngjae az Isten szerelmére, nyugodj már meg! - Szemrevaló... - Enyhe vigyor húzódik vékony ajkaira, meglátva zavarodottságom.
- Köszönöm. - Szinte nyögtem ezt az egy szót, hisz levegőt is alig kaptam. Miért van rám ilyen hatással ez a srác? Összevonja szemöldökét, elengedve kezemet.
- Minden rendben? Piros az arcod... menjünk ki a levegőre, hátha jobb lesz. - Szinte látom, hogy csak játszik, tudja, mi is történik itt. De nem igazán bánom, biccentve egyet követem ki őt a hatalmas teraszra, ami a kivilágított városra néz. Mélyet szívok a friss levegőből, majd a korláthoz sétálva dőlök neki annak, rátéve poharam a fehér márványra. - Szép, nem igaz? - Lép mellém Jaebum, belekortyolva sötét italába. Ám nem tudom nem észrevenni, hogy tekintete nem a városon, hanem az arcomon pihen. Csak egy apró mosollyal forgatom meg szemeim, felé fordulva felső testemmel.
- A kilátásra célzol? - Játszom az értetlent, mire csak egy féloldalas mosolyt kapok válaszul. Megingatja fejét, beszélgetésbe elegyedünk. Minél összetettebb kérdéseket igyekszem feltenni, hogy kellemesen csengő hangját tovább halljam. Ám ő se rest, még azt is kiszedi belőlem, amire nem is hittem, hogy emlékszem. Nagyjából egy óra után és pár pohár ital után felteszem azt a kérdést, amit már rég fel akartam tenni. - Hogy-hogy eddig még egy fogadáson sem láttalak? - Ráncolom össze homlokom, hisz tényleg érdekelt.
- Eddig külföldön éltünk, apa három éves szerződést kapott a tengeren túlra. Pár hónapja jöttünk csak haza. Viszont az öcsém a sulija miatt itt maradt anyával, így csak a nyarakat töltöttük egy családként. - Von vállat, beletúrva tincseibe. - Viszont, semmi sem érhet fel az otthonnal. Az ételek, a kultúra... az emberek. - Futott rajtam ismét végig szemeivel, ám egy bizonyos területen kicsit tovább elidőzött.
- És tenni is fogsz még valamit, vagy csak a szemeddel fogsz meztelenre vetkőztetni, akárhányszor rám nézel? - Pimasz kérdésem nálam jobban csak Jaebumot lepte meg, aki félre is nyelte italát. Köhintve egyet törölte meg állát, majd ajkát beharapva tette le az üres poharát.
- Bolond lennék egy ilyen ajánlatot visszautasítani. - Szemei épp olyan mélyrehatóan tekintettek az enyéimbe, mint amikor először megláttam. Keze az enyém felé nyúlt, majd ujjainkat egybefűzve fordított maga felé. Szabad kezét a derekamra simította, lassan felém hajolt.
- Jaebum! - Egy férfi erélyes hangja robbantott szét minket. A szólított egy ideges szusszanást követően fordította apja felé a fejét. Az öreg csak fejével intett, hogy ideje bemennie. A fiú biccentett, majd kezemet ajkaihoz emelve hintett rá egy lágy csókot.
- Még összefutunk ma, Youngjae. - Kacsintott rám, elengedve lépdelt büszkén apja irányába.
- Ne fenyegess, Jaebum. - Súgtam utána mosolyogva, ezután visszafordulva a város felé támaszkodtam meg a korláton. Azt hiszem, élvezni fogom ezt a fogadást...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése