Pt. 6. Vegyesek az érzéseim, de azért jó olvasást!
〰
- Nézd, Sicheng, felfelé esnek a szirmok! - a fiatalabb kacagó hangja töltötte be az apró kertet, melynek közepén egy hatalmas, rózsaszínbe burkolódzott cseresznyefa ágaskodott, egész a Napig. Ennek egyik vaskos ágáról függött Yukhei, térdei hajlításával biztosítva be magát. Lágy tincsei a föld felé nyújtózkodtak, hosszú karjait füle mögé engedve szinte simítani tudta a selymes, zöld gyepet.
Szemei előtt megfordult a Világ: öregapja a smaragd égen járt, cigarettájának hamuja felfele esett, szürke füstje azonban lefelé szállt, a kék mélységet igyekezve elérni. A teraszból négy faláb nőtt ki, a hozzájuk kapcsolódó falapba poharak és edények kapaszkodtak, a bennük rejlő folyadék és nassolni való alatt az üresség tátongott, még sem zuhantak alá... Yukheinek tetszett ez az új, fejére állított Világ.
- Bolond vagy! - fiatal barátja csak kikacagta Őt, míg a tarkafoltos macskát nyúzva dőlt el a fa árnyékában. - Csak engedd el magad és huppanj mellém! - emelte magasba kezét, így ujjbegyeik lágy csókot hintettek a másikéra, éreztetve a fán csimpaszkodóval; Sicheng maga a valóság, nem az, amit látni vél...
〰
- Készen állsz? - kedvese csüggedt hangja rántotta vissza Yukheit a valóságba. Oldalra fordítva fejét nézett bele abba a feneketlen mély, fekete szempárba, ami most aggodalomtól csillogott.
- Mint mindig - halk hang hagyta el húsos ajkait, erős kezeivel magához ölelve még utoljára Sichenget, mielőtt keserű csókot váltva be nem lépett a hatalmas üvegépület ajtaján. Súlyos lépteinek ütemes zaja visszhangzott a szinte üres térben; mindenki odakint várta a férfi mutatványát. A lift csikorgó hanggal állt meg, majd készségesen nyílt ki, hogy magába zárva Yukheit repítse fel Őt a tetőtérre, a százhatodik emeletre.
Megérkezvén, a kis csengőt hallva szállt is ki a mozgó katlanból, majd a tetőajtón kilépve szívta be élesen a csípős, magaslati levegőt. Vékony sálján meghúzta a csomót, rakoncátlan tincseit hátratúrta. Lábaiba erőt lehelt, úgy sétált ki az épület szélére, hogy szemügyre vehesse a kifeszített kötelet, az alatta elnyúló mélységet és a szürke, korántsem megnyugtató felhőket. Félt, de tudta; minden rendben lesz. Bízott magában, és bízott az Őt körbevevő lelkekben, amik az évek alatt csatlakoztak hozzá. Oltalmazták a fiút, védték a rossz gondolatoktól és tettektől, most azonban ennél is nagyobb feladattal kellett megbirkózniuk: magától a Haláltól kellet megóvniuk Yukheit.
A szomszédos park harangja elütötte a délután kettőt, gongó hangja másodpercekig visszhangzott a két üvegépület között, sejtelmes nyomást helyezve a közönség mellkasára. A tömeg egy emberként emelte a magasba fejét, ki távcsővel, ki kamerával igyekezett minél közelebbi képet kapni a férfiről, aki kezeiben egy hosszú rudat tartva lépett bal lábával a kötélre. Mezítelen talpát kissé szúrta a kender, de mit sem törődve vele helyezte jobbját a másik elé. Az emberek odalent hüledeztek, az ajkaikhoz kapva szívták be a levegőt, a gyerekek anyjuk szoknyájába fordulva bújtak el. Yukhei ebből mit sem érzékelve húzta ki hátát, egy újabb lépést téve meg a szomszéd épület felé. Könnyeden libbente át a métereket, mintha csak táncolt volna.
Épp úgy, mint egykoron apja ujjai a tölgyfából faragott gitár húrjain...
Éppen átszelte a táv felét, amikor felkerekedett a szél. Gorombán, mérgesen ugrott neki a kötéltáncos védtelen testének, mint egy dühöngő bika, aki vérszemet kapott. Süvítő hangja bántotta a férfi fülét, de ez semmiség volt ahhoz a remegéshez képest, amit lábaiban érzett. A rúdba kapaszkodva igyekezett átvészelni a szél rút ostromát, ami másodperceken belül véget is ért. Az orkán viszont nem távozott üres kézzel, magával vitte Yukhei sálját, ami könnyed táncot lejtve hullott alá, épp egy kisfiú kopott orrú cipője előtt érve földet.
Épp úgy hagyta el ezt, mint nemrég a barátait, kik minden áron sikere útjába akartak állni...
Mély levegőt véve tett meg még egy lépést, amikor is nedvesség cseppent kipirult orcájára. Először egy, majd kettő, végül már számolni se győzte. A hirtelen zápor felizgatta az embereket, jajveszékelni kezdtek, tompa sikolyokkal kérlelve az égieket, mentsék meg a fiút. Sicheng le nem vette szemét kedveséről, ajkait rágcsálva mormolt magában egy mantrát, mást nem tudott tenni.
A kötéltáncos tűrte a lényét megrohamozó esőcseppeket, ám nem tudta kordában tartani a sikamlós rudat, engedte, hogy az megbűvölt kígyóként megszökjön ujjai közül. Szemeit lehunyta egy röpke másodpercre, tüdejét feltöltve friss levegővel. Egyszeriben megszűnt a biztonságérzete, az eddigi óvó lelkek védelmét sem érezte maga körül; egyedül maradt. Lábai felmondták a szolgálatot, megrökönyödve hagyták, hogy gazdájuk szabályos ívet leírva kezdjen a halálos zuhanásba.
Ám agya időben kapcsolt, sarkait gyorsan a hátsó combjához kapva még sikerült fent maradnia a kötélen. Zúgolódás és hisztérikus segélykérések hada lepte be a talaj menti légréteget, tűzoltók és mentősök tucatja indult meg az ikertornyok lépcsőin, hogy a kötéltáncos segítségére siethessenek valahogy. Lent minden felgyorsult, hangzavar uralkodott, ám odafent Yukhei épp élete talán egyik legnyugodtabb pillanatát élte meg...
- Nézd, Sicheng, felfele esik az eső! - elfúló hangja elveszett a cseppek közt. A kis gömbőcök mintha versenyt futottak volna a betonból öntött ég felé, céljuk egyenesen Sicheng könnyáztatta orcája volt. Lenézve a szürke pamacsfelhős talajra csak a temérdek hézagot látta, amiken keresztül a talajvíz szaggatottan tört fel. Yukheinek tetszett ez az új, fejére állított Világ.
- Nincs más dolgom - kúszott halovány mosoly fagyoslila ajkaira -, mint elengedni magam és melléd huppanni, Sicheng. - Izmai eddigi görcsös szorítása abbamaradt, szemhéjai lecsukódtak.
Yukhei beolvadt az esőcseppek közé, egy lett közülük, osztozott a sorsukon. Velük együtt csapódott a hűvös aszfaltra, milliónyi darabkára törve, ahogy csak az ezt végignéző Sicheng szíve is.
Szia! ^^
VálaszTörlésHát kérem szépen mit tettél Luwuval? ;;; És Winwinnel is.. Annyira szép és édes volt az a fáról lógó jelenet, ahogyan mindent fejjel lefele látott, ahogy elszórakozott ezzel, tényleg Lucas játékos bolondsága volt benne, aztán mi történt hirtelen, hogy nem tudom én hány kilométer magasságba kényszerítetted, ahonnan a biztos halálba zuhant? ;;;; Jézusom. Hát ez nagyon szomorú volt. Szépen írtad meg, átjöttek az érzések is, főleg, amikor a kötélen volt Lucas és a gondolatairól írtál, hogy eszébe jutott édesapja is, és utolsó gondolatával csak Winwin mellé vágyott, ez rip. ;;
Nagyon tetszett ez, ahogy leírtad: "ujjbegyeik lágy csókot hintettek a másikéra".
Pár hibát is találtam benne:
"nézett bele abba a feneketlen mély, fekete szempárban" - itt szempárban a helyes
"talpét" - elírtad a talpát
A dallal való kapcsolata nagyon érződött, de olyan erősen törted össze azokat a szép képeket az elején, amilyen durván Lucasnak is vége lett… Hát nem is tudok mit mondani, megdöbbentő. És ezt a szerelme teljesen végignézte, még borzalmasabb. Sajnálom, hogy ilyen kimenetele lett a történetnek. ;;
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következőben is! :3
Hello, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésMuhaha,a sad-endekért és a lesokkolódott kommentjeitekért (dehülye szó) élek xDD
Köszi az észrevételeket, javítom, ha még nem tettem!
Lucas nekem mindig is egy játékos, nagyranőtt gyerek marad, hiába csorgatom rá a nyálam, amikor tudom :D
Két kimenetel volt a fejemben, de mindkettőben lezuhant volna, csak a körítés lett volna más. De hát na, ha már az egész sztori szép, had rontsam el az idilli érzetet a végére :D
U.i: WinCas szerelem, igazából egy ujjal nem bántanám egyiküket se, WinWin drága nálam No.1 tag :3
Szia^^
VálaszTörlésNa baszki… Ez nekem kurvára tetszett! Már elnézést a mocskos számértXDDDD
Annyira tetszett, ahogy leírtad, hogy Lucas fejjel lefelé látja a világot! A smaragd égen járás, meg hogy a nagypapi cigarettának füstje a kék mélységbe szállt… Wow, hát az egész két első bekezdést imádtam.
Jaj, ez az ujjbegyeik lágy csókot hintettek a másikéra is nagyon kis szép volt, de szerintem itt a k nem kéne az ujjbegyei végére, mert ha többes számban írod, olyan, mintha mindkettőjükére céloznál, de akkor meg nem a másikéra lenne a helyes, ha ott a k, hanem egymáséira… Na most lehet, hogy ezt tök idiótán magyaráztam el, és összevisszán, és érthetetlenülXDD
Hmmm, ez a kötéltáncos téma is tök különleges volt. Meg hogy Lucas már kiskorában is vonzódott az ilyesmihez, és ezek szerint valóra tudta váltani az álmát, ami nem sok mindenkinek sikerül, hisz a gyerekkori álmok, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel, sokszor semmivé lesznek.
Én sosem értettem azokat, akik ilyen veszélyes tevékenységet űznek, amivel mindennap kockára tehetik a saját életüket. Nem gondolnak a szeretteikre? Vagy annyira erős a szenvedélyük, elhivatottságuk, hogy ezt csak az értheti meg, aki benne van… Azért örülök, hogy nekem nincsenek ilyen életveszélyes hobbijaim, meg a szeretteimnek semXDD
Anyám, és hogy ezt még a szerelme is végignézte… Neeeeeeeeeeeeeeeee!
Jaj, és ez komolyan… Csak káromkodni tudok ettől, naXDDDDDDD Amikor kiskorukban a szirmokra mondta, hogy felfelé esnek, itt meg az esőcseppekre… Hát ez zseniális! Meg, hogy nincs más dolga, minthogy mellé huppanjon, mint anno… És az esőcseppekkel egybeolvadva hullott darabokra, ahogy Winwin szíve… Jézusom, hát az én szívem is, de közben meg annyira király! (Tisztára meghülyültemXDD)
Az is érdekes volt, hogy Lucasnak ez volt élete egyik legnyugodtabb pillanata. Szerintem tényleg úgy van, hogy akik ilyen életveszélyes dolgokat művelnek, mint pl. a hegymászás is, tulajdonképpen jobban érzik magukat, ha hegymászás közben halhatnak meg, mint autóbalesetben, vagy szívrohamban… Nem tudom, ezt is értelmesen fogalmaztam-e meg, vagy az egész kommentem egy nagy katyvasz lettXDD
Rövid volt, mégsem hiányoltam belőle semmit.
Szóval én ezt úgy, ahogy van imádtam, és már nagyon várom a következőt!<3
Helloo, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésKáromkodj nyugodtan, az az őszinteség legtisztább formája xD plussz nekem a csúnya szavak már kötőszavak, szoval engedd el magad xD
Hát az adrenalin-függőség létező dolog, Lucasnak is hasonlót képzeltem el. Ahogy egyedül lóg ott fent, úgy lát mindent, ahogy gyerekként... igyekeztem a legtöbb párhuzamot vonni a múlt és a jelen közé, kisebb-nagyobb sikerrel.
Nem hülyültél meg, én is jobban élvezem az ilyesmi sztorikat, mint a happy endeket.
Igyekszem írni, csak még kurva mód le vagyok maradva a kommentekkel :((
Szia!^^
VálaszTörlésAztaaaa, hát ez csudajó volt! Annyira tetszett ez az egész fordított dolog, hát milyen aranyos volt^^ Annak is nagyon örültem, hogy Lucassal és Winwinnel írtál, mert hát nagyon szeretem őket is, de valahogy sosem olvasok velük :(
Én annyira imádtam az elejét, annyira tetszett az ötlet, ahogy fejjel lefelé látta a világot, aztán ahogy ez később visszajött az életükbe...hát wow.
Ez a kötéltáncos dolog nagyon érdekes volt, meg hát elég egzotikus szerintem, tök durva, hogy van aki tényleg képes egy kötélen mozogni, én néha simán járni nem tudok normálisan xdd meg tényleg durva belegondolni, hogy mennyire veszélyes lehet, már akár egy cirkuszban is, még ha az ember matracra esik is, így meg ahogy Lucas volt, hát méginkább.
Én is nagyon éreztem a dalt a novellában, nagyon jól beleépítetted, de olyan szomorú, hogy így lett vége, bár én egyébként szeretem ezeket a dramatikus fordulatokat :D
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésA dal is és a Kötéltánc című film is sok segítséget adott, így született ez meg.
Sokszor amúgy belebonyolodtam, most akkor melyik irány van merre, vagy 100x átolvastam, hogy jó-e így xD
Hali^^
VálaszTörlésWowww
Nagyon tetszett, ahogy a gyermeteg játékot átvezetted egy komoly dologgá.
Ahogy lóg fejjel lefelé az elején, szabadon, olyan jó volt olvasni, teljesen átjötte az érzelmek. Majd áttértél a kötéltáncos részére, ahol konkrétan az életével játszik.
Félelmetes belegondolni, hogy valakinek ez a munkája és/vagy hobbija, és szó szerint ez életével játszik nap mint nap.
Tetszette a párhuzamok, például a gyerekkorban a szirmok, kötéltácosként pedig az esőcseppek hullottak felfelé :D
Egyébként mikor elkezdtem olvasni, és írtad, hogy a cigaretta füst felfelé száll, az égen jár az édesapja, először Örkénynek az 'Arról, hogy mi a groteszk' című egypercese ugrott be, azt hiszem pont abba nézi fejjel lefelé a világot, csak abban két lábon áll, nem pedig lóg xD
A dal beleépítése a novellába nekem is nagyon tetszett :D
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Hello, köszönöm a véleményed!
TörlésMOST HOMLOKON CSÓKOLLAK, ne tudd meg mennyit gondolkodtam és kutattam, ki írta és milyen címmel azt az egyperceset! Volt magyar tanárom (Nyugodjon békében!) olvasta fel anno, és el is akartam olvasni, hogy ihletet szerezzek. Szóval köszönöm, így már nem töröm a fejem :DDD
A párhuzamokra próbálam rámenni, ezek szerint sikerült is ^^
Örülök, hogy tetszett ^^
AZTAAA HÁT EZ NEKEM NAGYON TETSZETT!
VálaszTörlésImádtam a párhuzamot a múlt és a jelen között! Hogy már kiskorában is szerette a veszélyes dolgokat, a fejjel lefelét, meg a mászást, meg minden. Aztán ez a kötéltáncos téma, meg ahogy leírtad az egészet! És aztán, hogy a végén is ugyanúgy nézte a fejjel lefelét. Nagyon tetszett!
Alapból szerintem gyönyörűen írtad le az elején a kiskoruknál, amikor fejjel lefelé látott mindent. Ott azok a mondatok annyira tetszenek, hogy az egészet idemásolhatnám!
Az ujjbegyes csókos kifejezés nekem is nagyon megragadta a figyelmem!
Egyébként én nem is figyeltem, hogy kik a szereplőid, és mondom áh, nem tudom kik ezek, kit képzeljek ide xD Aztán elolvastam Vivi kommentjét és mondom MIIII LUWUUUUU és utána megnéztem a szereplő leírásod és hát igen, tényleg Lucas és Winwin volt xDDD De hát nekem fogalmam sem volt, hogy nekik nem az az igazi nevük rip XDDDDDDD
Amúgy valszeg én voltam az egyetlen, aki már a kötélre lépésnél azért szorkult, hogy zuhanjon le xDDD De eskü bennem végig az volt, hogy kérlek, kérlek, kérlek, ess le! És ahogy megoldottad a leesést, hogy előtte még fejjel lefelé lógott, ahogy egykor a fán, majd egyszercsak úgy döntött, hogy leesik az esőcseppekkel! Hát ez még annál is jobb, mint amire vágytam!
Viszont azt nem értettem, hogy a végén mondja, hogy "- Nincs más dolgom - kúszott halovány mosoly fagyoslila ajkaira -, mint elengedni magam és melléd huppanni, Sicheng.", de most ahogy leírtam ezt, most le is esett, amit nem értettem LOL Na hogy nem értettem, hogy mondom Sicheng él, akkor miért akar mellé huppanni? Mert bennem ez azt jelentette, hogy meg akar halni, hogy mellette legyen, aki már meghalt. De most rájöttem, hogy mivel fejjel lefelé volt, ezért Sicheng is lint volt neki, azaz le kellett hozzá huppannia xD Oké xDDD
Imádtam! Köszönöm, hogy olvashattam, várom a kövit! :3
Hello, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésWIIIII ÖRÜLÖK!
Nekem ez a páros WinCas, LuWu-val most találkoztam így először xD
Nem csalódtam, sejtettem, hogy lesz valaki, aki "örülni" fog annak, hogy leesik xD
A lehuppanni ,eg azért van így, mert kiskorukban ugye WinWin ezt mondta Lucasnak, amikor az a fáról lógott.
És igen, nekem is időbe telt, mire kiderítettem, hogy nem ezek az eredeti neveik xDD
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett! ^^
Szia~~
VálaszTörlésHÁT ÉN EZT IMÁDTAM, DE RENDESEN! *-*
Komolyan. Már az első két-három bekezdés beszippantott, a többi már csak ráadás. Tényleg eszméletlen jó lett ez a novellád.
A kötéltánc, a cseresznyefa. Mindkettőt imádom. Erre mindkettő benne van és ahh... *-*
Tetszett a párhuzam a múlt és a jelen között. Fuh, még annyira a hatása alatt vagyok, hogy nem biztos, hogy egy értelmes hozzászólás lesz, de próbálkozom ><
Olyan szépen írtad le, amikor kicsit voltak, annyi mondat volt, ami tetszett, hogy azt az egész részt kimásolhatnám.
Ah, komolyan mondom, nem is tudok már mit írni, pedig annyi minden van bennem...
A vége nem elsőre esett le, kellett egy kicsit ülnöm felette, hogy most akkor mi van? Aztán amikor leesett, mi is van, akkor szépen, visszafogva magam fejeltem az asztalomba, hogy ezt én elsőre miért nem fogtam fel...
Tényleg nagyooooon szép volt, és nekem téééééényleeeeg nagyon tetszett, és már annyira belelkesedtem, meg még ezen kattogok, de nem tudok értelmes bármit írni és ahhh.... A lényeg, hogy jó volt, imádtam.
Köszönöm, hogy olvashattam, főleg azt, hogy ezzel a párosítással még nem olvastam! Várlak a következő körben is! ^^
Szia, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésA cseresznyefához most nyúlok talán másodjára, de nekem is a szívem csücske :)
Ne fejelgetsd az asztalt, kivered belőle az ihleteket xD
Örülök, hogy tetszett, igyekszem hozni a kövit! ^^
Szia!
VálaszTörlésSűrű elnézést kérek tőled is az istentelenül sok késésért, legközelebb már időben itt leszek megint ;-;
Csatlakozva a többiekhez, ez nekem is rettentően tetszett!! Nagy ötletes ez a keret, hogy a kezdő és záró jelenetben is fejjel lefelé lóg Lucas, meg ezeknek a totál ellentéte; míg az első jelenet is idilli, barátságos, az utolsó meg kitépte a lelkemet a helyéről és földhöz vágta.
"Yukheinek tetszett ez az új, fejére állított Világ." Ez a kedvencem, mert ez annyira jól összefoglalja az egészet, már kicsi korában is imádta a veszélyes dolgokat és ez később sem múlt el... Kár, hogy ez lett a veszte:(
Mégegyszer elnézést kérek a késésért és nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam! ;--;
Hello, köszönöm a véleményed! ^^
TörlésSemmi baj, én is k sokat szoktam késni, meg se kottyan xD
Örülök, hogy tetszett, az a mondat volt kb az első, amit tudtam, hogy bele kell építenem, mert megadja a történet keretét :D