Music Challenge-re fel!
A lobogó tűz fénye vérvörösre festette a homokos partot, a zúgó tengert és a magányos fiút, aki összekuporodva ült a leterített pokrócon. Lábait mellkasához szorította, állát a térdére támasztva próbált eltűnni, láthatatlanná válni. Olyan akart lenni, mint a homokvárak, amiket túl közel építettek a vízhez. Egykoron erős támaszt jelentettek az embereknek, ám a folyton folyvást érkező hullámok szép lassan bomlasztották darabjaira az építményt, amíg egyenlő nem lett a földdel, melyből előállították azt.
Ő is ezt akarta érezni. Jiho is azzá akart válni, amiből lett; Porrá és levegővé. Nem akarta azt látni, átélni, megtapasztalni milyen is az, amikor a számára legfontosabb embert elveszíti. Taeyang a gyerekkori barátja, talán már több is, egy kicsivel... Jiho túlságosan is ragaszkodott az idősebbhez. Mindig vele volt, jóban, rosszban. Ha Taeyang ittas állapotban kóborolt az utcán, Jiho kikelt az ágyából és hazavitte barátját. Ha Taeyang épp a szakadó esőben akart sétálni a parkok fái alatt, Jiho felöltözött és ment, hogy barátja kedvében járjon.
Ilyen volt az ő kapcsolatuk. Az egyik mindig csak adott, míg a másik mindig csak elvett. Egészen addig, amíg az idősebb párt nem talált magának egy olyan lány képében, aki mérföldekkel jobb volt, mint Jiho. És ezt ő is jól tudta...
- Gyere, táncolj te is! - Tae boldog hangja szinte azonnal kiszippantotta a fiatalabbat szomorú gondolataiból. Fejét megemelve nézte a lányt, aki mezítelen lábbal lépkedett a lágy homokban, lenge ruhája követte testének minden rezdülését, ében fekete haján a tűz meg-megvillanó fénye káprázatosabb volt, mint bármelyik hullócsillag az égen. Vesztett. Jiho tudta, hogy az a lány már magáévá tette és bekebelezte barátja szívét és lelkét. Neki már nincs oka a maradásra.
Fejét megingatta az invitálásra, egy nagy levegőt véve állt fel a pokrócról. Lábai gyengék voltak, de mégis azt súgták, menjen a hullámokhoz, lépjen a tengerbe. Így is tett. Ahogy a hideg víz már jócskán a térde tetejét mosta, hihetetlen mennyiségű energiát érzett végigszaladni gerincén. Tekintetét a csillagos égre emelte, karjait széttárta.
Várt... várt valamire, valami csodára, ami megmentheti őt a véget nem érő fájdalomtól és szenvedéstől, amelyet most érzett.
A tenger haragossá vált, a szél egyre nagyobb erővel taszította a vizet a part felé.
- Jiho, ne! - Taeyang hangja szinte elveszett a mennydörgésében. Egy méteres hullám közelített a fiú felé, aki meg sem moccant, mintha a homok fogva tartotta volna. Szemeit lehunyta, ajkaira fáradt mosoly ült ki.
Utolsó levegőjét a nehéz víztömeg passzírozta ki belőle, ami hatalmas robajjal bukott alá, maga alá gyűrve a gyenge, megtört fiút, kinek tiszta lelke immár könnyű levegővé válhat, teste pedig szemcsés porrá.
Hi there~
VálaszTörlésElőre leszögezem, hogy nem vagyok jó vélemény író xd
Tetszik a szereplő válogatás, jó ritkán használt/látott karakterekkel találkozni. Kicsit elrettenve kezdtem bele, mikor megláttam a yaoi behatárolást (nem vagyok rajongója pár határozottan negatív olvasói élmény miatt) de kellemesen csalódtam. Nagyon jól átjött az érzés amit angst olvasás közben érezni "kell", mikor végig reménykedsz, hogy valahogy jóra fordulnak a dolgok, de tudod, hogy nem.
Azt hiszem az a rész tetszett a legjobban, mikor a két fiú párkapcsolatát írtad le az elején és a múltról számolsz be.
Nyugodtan mondhatom, hogy rövid történet, talán a történés mértékéhez túlzottan is és mégsem hiányolom, hogy hosszabb legyen. Tetszik az események hirtelensége. Magamat ismerve alaposan elhúztam volna azt a pár métert, amit a tengerig megtett, jó látni, hogy a rengeteg hasonlat és lélektanulmányozás nélkül is lehet teljes jelenetet hiánytalanul levezetni.
Nem igazán találtam olyasmit amibe bele tudnék kötni legnagyobb jóindulattal, de hát ez egy jó jel.
Ha viszont egy kérésem lehetne. Nagyobbra tudnád venni a betűméretet? Majdnem bele másztam a monitoromba, hogy egyes szavakat ki tudjak venni és kicsit rombolja az élményt közben.
Helo helo ^^
TörlésKöszönöm szépen a véleményed! Ne tudd meg, milyen jó volt velük írni, anno szerelmes voltam ebbe a párosba, és most egyből ők jutottak eszembe a zenét hallgatva.
Gondolkodtam, hogy ez angst-nek számít-e vagy sem, de ezek szerint igen :D köszi.
A betűméretet pedig meg fogom változtatni, amint eljutok odáig, hogy benyomjam a gépem és legrissítsem! ;)
Szia! Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a kis novellát, általában nehezen kezdek neki olyan írásnak, ahol nem ismerem a szereplőket, de nagyon tetszik ahogy a szavakkal bánsz, olyan könnyed volt olvasni, hogy észre sem vettem milyen gyorsan végetért. Nagyon kis hangulatos volt a tábortűz és a zenét próbáltam felidézni közben a fejemben, összességében nekem nagyon tetszett! :)
VálaszTörlésSzia, köszönöm szépen a véleményed! ^^
TörlésGondoltam, hogy nem sokan ismerik őket, de én nagyon beléjük voltam szerelmesedve, szóval adta önmagát a páros.
Mióta visszatértem a szünetemről, nem igazán megy a hosszú sztorik írása, de itt nem igen éreztem, hogy kéne hosszabb.
Örülök, hogy tetszett! ;)
Sziaszia!
VálaszTörlésOff topikkal kezdem, látom előttem is írták, majd kifolyt a szemem, ahogy végigolvastam a kis szösszeneted, haha. Én azt javasolom, hogy ne csak a méretet növeld, de a betűtípust is nyugodtan változtasd meg, sőt, ha nem vagyok nagyon tolakodó itt a hülyeségeimmel, akkor én a színt is szürkésebbre változtatnám, mert hosszabb terjedelemnél kicsit zavaró lesz a fehér, bár lehet, hogy az csak engem vakít, haha. :D
Jó látni, hogy ritkán elővett idolokkal írsz, habár én csak felületesen ismerem a ToppDogg skacokat, a zenéiket a mai napig imádom, főleg a debüt időszakból, meg hát a The Beat-et mai napig megállás nélkül tudom nyomatni. :D
Rátérve a lényegre, mert már megint sokat dumáltam majdnem feleslegesen: üdv a challenge-ben! Nekem így elsőre nagyon szimpatikus az írás stílusod, gördülékenyen ment, nem esett nehezemre végigolvasni. Nehéz témát választottál, nem éreztem kevésnek. Mindig mondom, hogy én a hosszabb írásokat jobban kedvelem, de itt nem éreztem szükségét, hogy menjen tovább a sztori, pont annyi volt, amennyi kellett. A kedvenc részem határozottan a befejezés volt, habár azért meg kell jegyezzem, hogy nem értek egyet a döntésével, hiszen az igaz, hogy sosem lehetnek együtt, de nem veszítette el a barátját, ő még mindig része volt az életének, még ha nem is úgy, ahogyan azt szerette volna. :D Erős zárás volt, ezt ki is emelem: "Utolsó levegőjét a nehéz víztömeg passzírozta ki belőle, ami hatalmas robajjal bukott alá, maga alá gyűrve a gyenge, megtört fiút, kinek tiszta lelke immár könnyű levegővé válhat, teste pedig szemcsés porrá." Nagyon szépen átadtad!
Most pedig szeretnék kötekedni egy kicsit, ha nem baj. Volt néhány - nekem legalábbis - magyartalan mondatod. "Egykoron erős támaszt jelentettek az embereknek, ám a folyton folyvást érkező hullámok szép lassan bomlasztják darabjaira az építményt, amíg egyenlő nem lesz a földdel, melyből előállították azt. " Itt nekem olyan furák az igeidők. Felváltva használsz jelent és múltat, és lehet, hogy ez is csak olyan, ami nekem hangzik furán és amúgy helyes. De én ezt az egészet múltban írtam volna, mert amúgy múltban írtál végig. Tehát: "Egykoron erős támaszt jelentettek az embereknek, ám a folyton folyvást érkező hullámok szép lassan bomlasztották darabjaira az építményt, amíg egyenlővé nem lett a földdel, melyből előállították azt."
Ugyanitt ez is szemet szúrt: "Fejét megingatta az invitálásra", ez is egy pöppet magyartalan nekem, inkább "Megingatta a fejét az invitálásra" vagy "Fejét ingatta az invitálásra". (Aztán többiek nyugodtan kössenek belém, ha csak feleslegesen kötekedem :D)
Meg kell jegyezzem, hogy nagyon tetszett a szóhasználatod, nagyon szépen fogalmazol, nem túl kevés, nem is túl sok, hanem az a kellemes arany középút. :D
Remélem nem bántottalak meg semmivel, nem állt szándékomban. >~<
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következő körben is!♥
Szia sziaa! Köszönöm a véleményed!
TörlésIgen, most sikerült csak gépközelbe jutnom, meg is csináltam, így már talán nem lesz olyan szemsértő :D
Az igeidőkkel sokszor bajban vagyok, most is jelenben kezdtem, a felénél meg átírtam múltra, és lehet, hogy a kiemelt részen átfutott a szemem.
A mondataim sokszor túl akarom bonyolítani, így előfordulhat, hogy a magyarsága nincs a helyén, de köszi, hogy rávilágítottál, a kövi körben odafigyelek rá! Örülök, hogy tetszett! :)
Szia!^^
VálaszTörlésJajj de örülök, hogy megint itt a challenge, üdv köztünk!
Nekem az elején nagyon tetszett a homokváras hasonlat, nagyon szépen megfogalmaztad. Viszont azt a mondatot, amit előttem Szandi is kiemelt én is megemlítenék az első bekezdésből, szerintem is kissé furcsa volt olvasni, valahogy nem kerek nyelvtanilag.
Én nagyon szeretem egyébként, mikor ilyen sok a leírás, nálad is tetszett, hogy nagyrészt a körülményekre, érzésekre építetted fel a történetet :D amúgy is szeretem az ilyesmi mély témákat, úgyhogy öröm volt ezt olvasni.
Ami még nagyon megragadta a figyelmemet ez volt:"Az egyik mindig csak adott, míg a másik mindig csak elvett" igazából ezt olyan szomorú volt elképzelnem, de sajnos való igaz, hogy rengeteg ilyen kapcsolat létezik, különféle okokból :(
Jajj, és a másik ami nálam tökre kitűnt megfogalmazásban, az a "kiszippantotta a gondolataiból" volt. Nem rémlik, hogy láttam volna már bárhol is így leírva, de nagyon tetszik, úgyhogy felírom magamnak is, hátha hasznát veszem egyszer :D
Viszont a végkimenetel nekem nem annyira tetszett. Szerintem nem volt annyira valósághű, hogy öngyilkos lett. Lehet egyébként, hogy a rövidsége miatt nem éreztem annak, valahogy nekem az ilyen megértéséhez mindig jobban kellett ismernem a szereplőket (de nagyon szépen volt megfogalmazva!)
Összességében szerintem nagyon jó kis novella lett, öröm volt olvasni! Örülök, hogy csatlakoztál, találkozunk a következő körben^^
(Én a betűméretről nem tudok nyilatkozni, telóról olvastam xd)
Hello, köszönöm a véleményed!
TörlésIgen, szerintem azt a mondatot mindenkitől meg fogom kapni, de így máskor biztos jobban oda fogok majd figyelni rá! :D
Örülök, hogy tudtam valami újat mutatni! :DD
Sajna, vagy nem sajna, én ebben a stílusban érzem magam otthon. Nagyon ritkán vagyok elégedett a happy endekkel, azok túl... könnyűek. Nekem nagyobb kihívás szomorú, mégis szép befejezéseket írni.
Sziaaaa!
VálaszTörlésMost mindenkinek le fogom írni, így veled kezdem, hogy örülök, hogy itt vagy a challenge-ben!! ^^
Mikor megnyitottam a blogod jöttem rá, hogy amúgy én már olvastam tőled, felismertem a blogod külsejét.
Tetszett a szóhaszbálatod, a könnyed, mégis szép fogalmazásod, meg a képek, amiket elhíntettél, pl nekem ezek tetszettek a legjobban:
"Olyan akart lenni, mint a homokvárak, amiket túl közel építettek a vízhez. Egykoron erős támaszt jelentettek az embereknek, ám a folyton folyvást érkező hullámok szép lassan bomlasztják darabjaira az építményt, amíg egyenlő nem lesz a földdel, melyből előállították azt. " (Ebben egyébként ugyanaz a meglátásom, amit fentebb Szandi is leírt neked az igeidőkkel kapcsolatban, nem tudtam, hogy jól látom-e, de akkor nem csak nekem volt fura a váltogatás. :D Annyit fűznék még hozzá, hogy a folyton-folyvást azt így, kötőjellel kell írni.)
"Egy méteres hullám közelített a fiú felé, aki meg sem moccant, mintha a homok fogva tartotta volna. Szemeit lehunyta, ajkaira fáradt mosoly ült ki. Utolsó levegőjét a nehéz víztömeg passzírozta ki belőle, ami hatalmas robajjal bukott alá, maga alá gyűrve a gyenge, megtört fiút, kinek tiszta lelke immár könnyű levegővé válhat, teste pedig szemcsés porrá." (Nagyon szépen írtad ezt a lezárást szeritnem, én azonosulni tudok az ilyen leírásokkal, szeretem őket, jól átadtad a fájdalmát és a történéseket.)
A szereplőket én nem ismerem, de tudni is jó azt, hogy régebbi tagokkal/bandákkal írsz, mert sokaknak tényleg ez hoz örömöt és frissességet az olvasásba. A történet amúg tényleg fájdalmas volt, nehéz téma. Jó, hogy visszautaltál a múltjukra, talán egy kicsit bővebb mondatokkal még jobban ki tudta volna fejteni, a kezdeti gördülékenység nekem kicsit akadozott ott, lehet a rövid mondatok miatt. (Valakinek a hosszú mondatok megakasztóka, valakinek a rövidek. Ki érti ezt? XD)
A döntésével én sem értek egyet, szeritem ez kicsit (vagy nagyon) túlzott és elhamarkodott döntés volt és ezért egy kicsit hitetlenné tette nekem a történet valóságosságát, bár ez egy fiction, de mégis életszerű dolgokra alapozva. És igaz, Koreában nagon sok az öngyilkosság, csak ez még amellett is kicsit túlzás volt szeritnem, hogy nem történt más, mint összejött a legjobb barátja egy lánnyal. A,úgy tudta, hogy szereti? Lehet nem is volt nyílvánvaló neki, hogy mit érzett a fiú.
Ez az egyetlen negatívum, amit említenék, viszont külön díjazom képzeletben azt, hogy elsőként, röpke három óra elteltével posztoltad az írásodat. Wow! Szóval nagyon örülök, hogy megírtad, köszönöm, hogy olvashattam és remélem, hogy a mostani lelkesedésed végig fogja kísérni az előttünk álló köröket is! ^^
Szia, köszönöm a véleményed!
TörlésPróbáltam úgy megírni ezt, mint ahogy én azt elképzeltem, és olyan érzéseket megfogalmazni, amiket én is éreztem volna, ilyen körülmények között.
A továbbiakban is igyekszem majd elkerülni a "Klisé" párosokat, velük bármikor tudok írni bármit...
Mint Anned-nek is írtam az előbb, szeretem, ha valami szomorú, mégis szép egyben.
Önálló rekordot döntöttem ezzel a 3 órával, de ahogy olvaslak titeket itt a hozzászólásokban, még szentelhettem volna rá 1-2 órát... :D
Jaj, szerintem félreértettél, szerintem tök jó így a novellád, az az én ízlés kérdésem, hogy a kimenetellel nem értettem egyet, de azt mondtam is hogy az utolsó mondat a kedvenceim közt van mert tényleg nagyon szép. Amúgy hozzám is közelebb áll a szomorkás, de szépen megfogalmazott befejezés, és ezt tényleg nagyon jól meg is mutattad.
TörlésEgyébként nekem semmi bajom a klisé párosokkal sem, de jó olyanokkal olvasni, akiket annyira nem ismerek. :)
Nem akartalak megbántani, remélem nem jött át rosszul, amit megfogalmaztam. Teljesen elfogadom, hogy neked ez a végkifejlett volt a megoldás. Én magamon keresztül szemléltem a történetet, ahogy beleéltem magam a szereplő helyébe. Ezért gondoltam másként, de semmi baj azzal, ahogyan írtad.
Én három óra alatt amúgy fele ennyit se tudtam volna írni, szóval én csodállak érte, mert amúgy tetszett a novellád.
Nem bántottál meg, azt elég nehéz :D
TörlésAkkor ezekszerint elbeszéltünk egymás mellett:D
Szia! ^^
VálaszTörlésHát először is, üdv a challenge-ben, nagyon örülök neki, hogy itt vagy. Másodszor pedig, tetszik a blogod haha XD
Nekem tetszik a stílusod. Ahogyan előttem is mondták, pont az aranyközép, nem túl kevés, nem túl sok. Én ilyet nem tudok, vagy kevés vagyok, vagy sok, úgyhogy már csak a fogalmazás miatt is tetszett.
Én ebből azért erősen kiéreztem a fájdalmat. Ráadásul olyan szépen írtad le a fájdalmat, hogy ez a keserédes dolog most nekem abban rejlett, hogy a szomorú szavak milyen szépek tudnak lenni. Mint amikor valakit annyira szeretsz, hogy már fáj, ezt éreztem.
Imádom a hasonlatokat, te pedig nagyon szépekkel illetted ezt a kis novellát. És ez az egyik mindig ad, a másik mindig elvesz dolog... Pfuj de undorítóan igaz.
Ha nem bánod, egy apró dolgot javasolnék:
"Szemeit lehunyta, ajkaira fáradt mosoly ült ki. Utolsó levegőjét a nehéz víztömeg passzírozta ki belőle..."
Itt szerintem ettől a résztől kezdve jobban mutatna egy külön sorba elkülönítve a párbeszédtől, hogy ez legyen úgy igazán az utolsó bekezdés, így még nagyobb érzelmi hullámot kapna az olvasó.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Na, vajon kinek köszönhetem az arculat váltást? xD ❤️
TörlésKöszönöm a véleményed!
Örülök, hogy tetszett. :) Igyekeztem a lehető legtisztábban kiírni azt, amit a zene kiváltott belőlem, de úgy látszik, valamennyire sikerült is ^^
Imádtam írni, ami részben neked köszönhető, hisz ha nem ezt a zenét választod, valószínű sose hallottam volna magamtól. ^^
Szia~, ide is megérkeztem! ^^
VálaszTörlésEgyetlen egy dologba kötnék bele, méghozzá abba, hogy a párbeszédben gondolatjelet használj kötőjel helyett, mert a központozás szerint kötőjellel helytelen egy párbeszéd, illetve könnyen össze lehet keverni a kötőjel hivatalos használatával. De ez a gondolatjelezés lehet, hogy csak az én mániám! ^^
Meg a többiek írták már ,hogy az egyik mondat kevésbé magyaros, így azt nem írnám le még egyszer.
Más észrevételem nincs, és szeretném megjegyezni, hogy alig lehet bármibe is belekötni. Személy szerint, én imádtam magát a történetet, bár kissé hirtelennek éreztem JiHo döntését.
A fogalmazásod egyszerűen gyönyörű! A képeid szintúgy! Teljesen más világban éreztem magam, amíg olvastam. A vége kifejezetten tetszett. Amikor először ránéztem azt hittem, hogy túl rövid lett, de nem. Pont jó volt a terjedelme. Se hosszú, se rövid.
Következő körben is szívesen olvasok tőled! Sok sikert a továbbiakban! ^^
Hello ^^
TörlésKöszönöm a véleményed!
Mióta az eszemet tudom, kötőjelet használok :D de legközelebbre megpróbálom átszoktatni magam.
Örülök, hogy tetszett :) előfordul, hogy soknak érzem, hogy túlbonyolítom, de ahogy titeket olvaslak, rájövök, hogy ezt csak én gondolom így :D
Már magyon írnám a következőt, de hát még odébb van :D
Sziaaaaa
VálaszTörlésIstenkém, nekem nagyon tetszett! Megmondom őszintén, annyira hamar tetted ki ezt a novellát, hogy magamban arra gondoltam, hogy te jó ég, ez tuti szörnyű lesz. Úgyhogy én nagyon kellemeset csalódtam!
Pont úgy írsz, ami nagyon jó, mert használsz költői képeket, választékos a szókincsed, de nem viszed túlzásba! Ebből ugyan nem tudtuk meg, hogy a párbeszédekkel mennyire vagy toppon, de a leírásaid nagyon jók, úgyhogy irigykedem, mert nekem ez nem megy rip Egyéként pont pár hete írtam én is egy novellát, ahol a vízben lesz öngyi a szereplőm, pacsi :D
"Olyan akart lenni, mint a homokvárak, amiket túl közel építettek a vízhez." ez a rész nagyon tetszett, annyira átérzem, úgyhogy muszáj voltam idézni.
"Jiho is azzá akart válni, amiből lett. Porrá és levegővé." én itt ezt a porrá és levegővét nem új mondatba kezdeném, hanem egy gondolatjellel/kettősponttal tenném oda, szerintem úgy jobban kihangsúlyozódna: "...amiből lett - porrá és...", de ez lehet csak az én faszságom, szeretem ezeket használni lol
Nagyon tetszett, ahogy a barátnőt leírtad, főleg az "...ében fekete haján a tűz meg-megvillanó fénye káprázatosabb volt, mint bármelyik hullócsillag az égen." viszont arra figyelj, hogy itt egyébként az ébenfekete az egy szó. Általában az ilyen szín jellemzéseket mindig egybe kell írni a színnel magával, pl: meggypiros, méregzöld stb
Azt a mondatot már nem említem, amit előttem említettek, más pedig most így hirtelen, ja!
De xD
Még annyi, hogy az én véleményem szerint is nagyon drasztikus volt a döntése Jihonak, annak ellenére is, hogy nagyon szépen írtad meg a végét, mert tényleg szép lett *-* Viszont nekem elég durva volt ez így, arról nem is beszélve, hogy ráadásul előttük vette el a saját életét... Nekem ez kicsit felfoghatatlan, mármint ha van valaki, akit teljes szívemből szeretek, akkor én annak az embernek a szeme láttára nem lennék képes öngyilkos lenni. Nekem ez volt a legmegrendítőbb ebben a novellában.
Köszönöm, hogy olvashattam! :3
Na hello!
VálaszTörlésKöszönöm a véleményed, megy a pacsi! :D
Én sokszor túlzásnak hiszem, ahogy írok, de most már látom, hogy nektek tetszik :)
Az egybe- és különírásokkal még meggyűlik a bajom, de legközelebb odafigyelek! :)
Sokatoknak drasztikus volt a vége, de na... Szeretek gyilkolászni, ha már a való életben illegálisnak számít... :D
Köszönöm, hogy olvastad, találkozunk a kövi körben! ^^
Halii^^
VálaszTörlésEz a novella..áhh..E/3-hoz képest olyan szépen belevezetted az érzelmeket, azt a fájdalmat, amit az okoz, hogy lecseréltek. Bennem is ott volt az a reménykedés, hogy hátha nem vet véget az életének, hátha jobbra fordulnak a dolgok, de nem így történt. Illetve az a homokváras hasonlat! Én kicsit mintha hiányoltam volna belőle, hogy mit reagált Taeyang, mikor Jiho a habokba fulladt, bár akkor meg lehet, hogy túlmagyarázott lett volna. Szóval inkább vedd úgy, hogy nem is szóltam :D
Nagyon szép novellát hoztál össze nekünk! Köszönöm, hogy olvashattam ^^
Hello! ^^
TörlésKöszönöm a véleményed!
Jobban szeretek E/3ban írni, valahogy könnyebb így leírni valaki érzéseit, mint E/1ben :D
A homokvárat engedjük el, ha megkezdődik az új kör, kijavítom xD
Amúgy írtam még volna hozzá egy kis részt tovább, hogy Tae mit reaál, de soknak éreztem. Meg végre összeszedtem egy frappáns lezárást így, szóval hagytam a francba a többit :D
Én köszönöm, hogy olvastad, talizunk a kövi körben ^^
Szia! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam! :)
VálaszTörlésŐszintén megmondva a történet főszereplői, a nevüket leszámítva nekem teljesen ismeretlenek voltak, de még így is átjött minden.
Aki engem egy nagyon picit zavart, hogy egy két mondat nyelvtanilag valahogy nem áll össze, de ezt már mások taglalták így nem megyek bele. Egyébként nagyon tetszett a történet, én örültem volna ha kicsit hosszabb, de ez inkább csak a történet érdekesség miatt volt így.
Kíváncsian várom a következő történetedet és sok sikert! ❤️
Hello. Köszönöm a véleményed!
TörlésIgen, a napokban javítottam, lett rá időm :D
Be kell vallanom, nem tudok hosszú sztorikat írni, 4200 szó volt kb a rekordom anno, valhogy nem tudok elhúzni egy sztorit :D
Majd talán ha kapok egy olyan dalt, akkor menni fog ^^
Szia^^
VálaszTörlésHű, de kellemetlen, hogy te már a második körös novelládat is kitetted, én meg még csak most jutottam el oda, hogy ehhez megjegyzést írjak.
Egyébként örültem, hogy csatlakoztál hozzánk, mert volt egy-két igazán élvezetes olvasmány régebben, ami a te nevedhez fűződik:-)
Sose tarts nem annyira ismert bandák tagjaival írni, hisz az a lényeg, legalábbis nekem, hogy a sztori legyen jó, és akkor mindegy, kik a szereplői. Az számomra sokkal rosszabb, ha van egy történet a kedvenceimmel, de pocsékul van megírva.
Először is a novella hangulata fogott meg. A kezdő mondatok magával ragadtak. Máris együtt tudtam érezni a magányos fiúval, aki láthatatlan szeretne lenni. Hát még mikor arról írtál, hogy ő mindig ott volt a barátjának, ő mindig adott, míg a másik csak elvett... Ez nagyon ismerős szitu számomra, úgyhogy könnyedén tudtam azonosulni a főszereplő érzéseivel.
Én azért nem tartom annyira merésznek, hogy a végén öngyilkos lett, mert szerintem lehet olyan tudatállapotba kerülni, amikor már nem vagy ura a cselekedeteidnek. Amikor már szinte kívülről látod az eseményeket, mintha már ott sem lennél, és nem vagy képes befolyásolni a történéseket. A barátját persze nagyon sajnálom, mert ő nem tehetett arról, hogy csak barátként tekintett rá. Attól még a barátja szerette őt, csak nem szerelemmel, és borzalmas lehetett végignéznie a jelenetet. De szerintem abban az állapotban már egyáltalán nem gondolkodott, nem is hallotta a másik fiút. Csak ment, mintha a tenger láthatatlan karja húzta volna egyre mélyebbre. Én így tudom ezt elképzelni.
Átjött a reménytelen vágyódás, a fájdalom, és, hogy mennyire szeretne már megszabadulni ettől a tehertől.
Néha becsúszott egy-két jelen idejű ige az egyébként múltban írt szövegbe. Ilyen velem is előfordult már; nagy segítség, ha hangosan visszaolvasod ellenőrzésképpen.
Szívesen olvasnék tőled hosszabb terjedelemben is. És sietek kommentelni a másodikhoz, mert már olvastam, és az is tetszett:-)
Várlak vissza!
Hello. Köszönöm a véleményed! ^^
TörlésUh, pedig azért szerintem teljesen másképp ídok, mint 13-15 évesen... kicsit korán kezdtem :D
Igyekszem is kevésbé ismert idolokkal írni, hogy azért tudomásul vegyük; ők is léteznek :DD
Az adok-kapok rész tapasztalatból jött. És nem épp én voltam a bőkezű fél :)
Igyekszem majd hosszabban írni a továbbiakban, de ahhoz olyan zene is kell ;)
Örülök, hogy tetszett! :D
Szia!
VálaszTörlésHuh, bocsi a késésért ><
Áh, ez nagyon szívfacsaró volt! Szegény már. Az ember néha bele tud fáradni abba, hogy mindig csak ő ad, de kapni nem kap. Furán hangzik, de szépen írtad le az utolsó perceket, mégis fájt. Az az én személyes véleményem, hogy emiatt nem szabadna véget vetni egy életnek, hiába gondolja úgy az ember, hogy a másik éltette - nehéz elhinni, de majd jön valaki más, aki azt szerette, amit a másik nem.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Hello hello, köszönöm a véleményed!
TörlésÉn is bocsi, hogy csak most válaszolok, el voltam havazva. :D
Tudom, lehetett volna happy end, de én azokat nem igazán szeretem:) Köszönöm, hogy olvastad, futok is tovább olvasni mert nagy csúszásban vagyok... :DD