Boldog vagy? (2Jae)

Utólag is boldog karácsonyt, újévet, valentin napot, minden ilyet cucli muclit.

Banda: GOT7
Korhatár: 12+
Szereplők: Choi Youngjae (GOT7), Im Jaebum (Got7), kis részben más banda tagjai
Figyelmeztetés: Szereplők halála
Ihlet: Órai firkából született meg

Tik-tak, tik-tak, négy perc...

Az előadó lépcsős sorai lassan kezdenek megtelni kortársaimmal, akik velem együtt élelmiszer-mérnök szakra adták a fejüket. Van, aki kávéját szürcsölgetve lapozza át a mára feladott anyagot, mások kihasználva a maradék kis idejüket párjukkal beszélnek telefonon, esetleg a legfelső padok rejtekében véres húszasoznak a csillogó fafelületen. 
Én egyikük közé sem tartoztam. Ahogy soha, sehova. Mindig is különc voltam, a szürke kisegér, aki eltűnt a tömegben a karika szemüvegével, kinyúlt kötött pulcsijaival és régi, poros könyvtári könyveivel a hóna alatt, melyeket barátok híján szorított magához. Az átlaga kitűnő volt, zenei és írási készsége átlagon felüli... de még is egy senki. Ez voltam és vagyok én... Choi Youngjae.

Tik-tak, tik-tak, három perc...

A kávés poharak elkerültek, a laptopok kinyitódtak, a kiskabátok a fogasokra kerültek. Mrs. Oh nem szereti, ha bárkin is kinti ruházat van, hisz így lehet a legkönnyebben megbetegedni, blah blah blah. 
A többiekhez hasonlóan én is kezembe vettem fekete vászonkabátom, majd orromra tolva a szemüvegem baktattam le a sorok közt, hogy egy órára száműzzem magam mellől szeretett ruhadarabom. 
Alig, hogy felakasztottam azt a helyére, hangos nevetés és trappolás csapta meg a fülemet.

Tik-tak, tik-tak, kettő perc...

Nem kellett sokat találgatnom, kik estek be a fehér üveges ajtón. Az egyetem "alfái", vagy hogy nevezik magukat. 
Sosem szerettem az ilyen társulásokat. Egymást húzzák le, nem tanulnak, csak rontják a levegőt. Igaz, ennek a csapatnak megvolt a kemény hármas átlaga, de, hogy azokat sem saját kútfőből kaparták össze, az is hét szentség.
Elsőnek a szőke hajú Min Yoongi lép be, tekintélyt parancsoló testtartása miatt a kelleténél többen hajtanak neki fejet. Mögötte a két illegális körökben is ismert Lee Jooheon és Song Kyungil. Utolsónak pedig Mark Tuan, az egyetem háremura. Nem, nem épp a lányok felé hajlik, de merevedést okozó karizmájával még a legkatolikusabb srácokat is ágyba tud beszélni.
Na de.. hol van a vezérük, a hiányzó láncszem?

Tik-tak, tik-tak, egy perc...

A banda négy tagja elfoglalta szokásos helyét, ami alig három sorral volt lentebb tőlem. Elővették a gépeiket, de szokás szerint valami pornó oldal, esetleg egyszerűen a YouTube kezdőlapja villódzott a szerkezeteken. 
A teremben szinte csend honolt, amikor a figyelmet és rendet követelő nőszemély belépett a hatalmas előadóba. A diáksereg felállt, egy mély meghajlással üdvözölte a tanárnőt, majd helyet foglalt. 

Tik-tak, tik-tak, megszólalt a csengő...

- Üdvözlöm magukat! - Köszönt Mrs. Oh, majd a nagy tábla elé lépve simította kezeit egymásra, így nézve szét rajtunk. - Hát az ötödik fekete rigó hol bóklászik? - Tette fel az engem is nyomasztó kérdést.
- Hosszúra sikeredett a petting. - Bukott ki Songból, mire a termen halk kuncogás futott végig. - Késett a busza, máris... - Be se tudta fejezni az indoklását, kopogás hallatszott, majd nyílt az ajtó. 
- Elnézését kérem, Tanár nő! - Hajolt meg a vezér, majd fel is iszkolt társaihoz.
- Mik elő nem fordulnak... - sóhajtott a nő, majd bele is kezdtünk a mai tananyagba.
Jelen pillanatban nem tudtam figyelni a fehérjék kötéstípusaira, az emésztőenzimek feladataira és a patogén mikroorganizmusok veszélyeire. Jelenleg csak is Im Jaebum feketén csillogó szemei és széles mosolya voltak azok a tényezők, melyek csiklandozták gondolataimat. 

Hát igen... bármennyire is klisésen hangzik, ez a helyzet. Az egyetem strébere belezúgott az intézmény egyik legnagyobb hatalmával élő személyébe, aki mellesleg szintén kitűnő tanuló és élsportoló. De komolyan, ennél sablonosabb sorssal nem tudott volna megáldani az ég? 
Egy nagy sóhajjal ingattam meg fejem, beletúrva előrecsúszott tincseimbe. Egyedül fogok meghalni harminckettő macskával.
- Ezek szerint Youngjae nem ért velem egyet. Fiatalember, kifejtené az ellenérveit bővebben is, az osztály előtt? - A tanárnő hangja rántott vissza az éterbe. Fejemet felkapva rá nyeltem egyet, körbepillantottam az engem vizslató szempárokon. Mit kéne most tennem?
- Az én hibám volt, Tanár nő kérem, a kérdésemre válaszolt fejrázással. - Legnagyobb meglepetésemre valaki a védelmemre kel... méghozzá Jaebum. Karjain támaszkodva áll fel, ezzel kitakarva engem. Meghajol, elnézést kér, pedig semmit nem tett. 
Mrs. Oh legyint, majd ott folytatja, ahol abbahagyta. A fiú leül, majd rám pillant. 
- Köszönöm. - Tátogom neki félénken. Nem válaszol, egy nagyobbat pislog, majd előre fordulva kezd ő is a jegyzetelésbe, barátaival ellentétben.
Ha nem kapok egy korty konyakot, itt fogok szívrohamot kapni!

Az óra további része zökkenő mentesen megy le, a kicsengőt hallva sok diák megkönnyebbülten sóhajt fel. Laptopom lecsukom, majd táskámba rejtve indulok is le a kabátomért, hogy átmehessek a következő órámra. 
- Jae! - Hallom meg nevem egy részét, szinte először egy társam szájából. Méghozzá az övéből.
- I...igen? - Fordulok meg, szemüvegem orromra tolva pillantok fel a fekete szemű démonra. Vagy hívjam inkább angyalnak? Ah, nem is tudom.
- Gyere a suli mögötti tisztásra, tíz perc múlva. Nincs kibúvó! - Biccent, ezzel ott is hagy, hogy csatlakozhasson a bandájához.

Annyi gondolat forog a fejemben. Vajon mit akarhat? Írjam meg az egyik beadandóját? Vagy esetleg bántani fog, mert miattam kellett megalázkodnia Mrs. Oh előtt? Remélem nem az utóbbi. De egy perc és kiderül... 
Kiérve az épület kapuján csak még nagyobb lesz bennem a félsz, lábaim meg-meg bicsaklanak, amikor meglátom a fiú sötét alakját egyedül várakozni. Lehunyva szemeim egy pillanatra fújom ki a visszatartott levegőt, majd pulcsim ujját szorongatva, lassan megközelítem Jaebumot. 
A levelek ropognak lábaim alatt, amit biztos meghallott, hisz fejét felém kapva rakja zsebre telefonját.
- Végre. Azt hittem, már nem jössz. - Küld felém egy kis mosolyt, majd int, kövessem. - Gyere. Mutatni akarok valamit. - Indul meg az erdőrengeteg felé, mely az egyetemünk mögött terül el. Most biztos azért visz el a szemek elől, hogy feldaraboljon. Igen, biztosan így lesz. Édes kis Jézus, most segíts...
Reszketve követem a fiú lépéseit, ügyelve arra, ne bukjak orra semmiben. Jaebum magabiztosan lépked, mintha már sokadjára járna itt. Gondolom ide szokott kijárni, amikor nincs bent órán.
- Itt állj meg. - Torpan meg hirtelen, engem is stoppra kényszerítve. Szusszanva teszem egyik lábam a másik mellé, úgy nézve rá. Felém fordul, majd hátrál pár lépést. 
- Mi...miért hívtál? - Hangom akaratlanul is megremeg, gyomrommal együtt. Nem tetszik ez nekem.
Válasz helyett csak egy kaján vigyort kapok a kérdezettemtől. - Hyu...hyung? - Csuklik el hangom ismételten. Lábaim nem mozdulnak, megdermedtem. 
- Ha adhatok egy jó tanácsot, ne vegyél levegőt. - Alig hogy ez az egy mondat elhagyja száját, halk zörej üti meg fülemet.
Nem telik bele kettő másodpercbe, fejem fölül egy jó adagnyi folyadék ömlik rám. Nem csak víz, vagy valami festék... hanem disznóvér. De nem tisztán. Érzem, ahogy a belső szervek a zsír és a testnedvek keveréke végigcsorog hátamon, a cipőmben már áll a szutyok, szemeimen ki se látok. 
Hangos röhögés és vakuk fénye biztosít arról, nem álmodom.
- És íme, Choi Youngjae, aki elhitte, hogy egy fikarcnyi esélye is lehet JB-nél. - Erőszakolja ki magából Jooheon a szavakat, míg szinte megfullad a nevetéstől. Mind az öt srác kamerával a kezében mutogat rám és aláz meg. 
Belül mardosni kezd egy eddig ismeretlen érzés. Fáj a tüdőm, a fülem sípol, a torkomba gombócok költöztek. Végtagjaim és gyomrom remegnek, szemeim könnyekkel gyűltek meg. Kitörölve a vért szemeimből fordulok sarkon, majd kitörni készülő zokogásom visszanyelve kezdek rohanni, minél messzebb ettől a helytől, a fiúktól, Jaebumtól...

A lakásunk ajtaján szinte beesve tántorgok el a fürdőig, hisz már egy cseppnyi energiám sincs. Az ajtóban megállva dőlök neki a falnak, szépen lassan csúszva érem is el a földet. Ekkor fejem lehajtom a térdeimre, élesen beszívom a levegőt és utat engedek eddig katlanba zárt érzéseimnek. A magány, a düh, a megfelelési kényszer, a megaláztatottság és a mérhetetlen szomorúság mind egyszerre vetették rám magukat. Üvöltök, mintha bárki is hallana. Zokogok, mintha valaki is segítene... Élek, mintha bárkinek is fontos lennék. 
Könny és vér áztatta kezekkel húzom elő telefonomat, majd a kód beírása után kikeresem Jaebum nevét, három szót küldve el neki...

Youngjae Choi

Most boldog vagy?

Látta: 16:33

Jelenleg nem tudsz válaszolni erre a beszélgetésre.

Youngjae Choi törölte magát erről a felületről.

***

"... Tegnap este hét órakor holtan találtak egy mokpo-i fiút a szülei lakásának fürdőszobájában. A jelek szerint gyógyszer túladagolás végzett vele. Tettének okai még ismeretlenek. És most az időjárásról..."